" És se esték, se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom őket többé olyanoknak. Akik utánam jönnek, már nem az én világomat látják, csupán a magukét, s az én számomra az már úgyis idegen. " Wass Albert

Feketeerdő községben született, haláláig Bp. - en élt. Nyugdíjazásáig metró- vezetőként dolgozott. Hirtelen halálát mélyen megrenditette az itthagyott szeretteit. Gyászolják Őt: Felesége, gyermekei, testvérei, rokonai, barátai. . . .

 

        "Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, Itthagytál mindent, amiért küzdöttél. végső utadra indulj megnyugodval, Szeretetünk elkísér égi utadra. "         "Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig,   Nem jutottak tovább, csak a közepéig.   Beleszólt a végzet, ebbe a mesébe,   Amikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe. . . "    1983. 04. 16 -   2014. 04. 16       "Valahol a fényeken túl, ami szép volt s elmúlt, újra vár valahol,    az árnyakon, túl újra befogad egy távoli táj.   Ahol ő, aki elment már, majd kézenfog majd újra   Odaérsz, hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra.   S az elveszett játékok életre kelnek s körbe kigyúlnak a fények.   Régen várnak ránk az örökre szépek! "      

Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél. Tudom milyen elveszíteni egy szülőt, akit szerettem és aki szeretett engem. tudo m hogy ez kettéosztja az életem " előtte" és " utána" . . bármennyi idő telt el azóta, a gyermekben örökre megmarad a fájdalom!     Uram, köszönöm az édesapám! Ő az én legnagyobb kincsem. El kell hogy mondjam; az én édesapámnál drágább nincsen. Életet adott nekem, és felnev elt. Szeretett, ahogyan tudott. Megtett értem mindent, amit lehetett; kézen fogva vezetett az úton. Bölcsen nézte bukdácsolásomat, nem rohant, hogy felsegítsen. De hittel mondta: "A lányomat megsegíti majd az Isten. " Köszönöm, Apa, hogy hagytál, és hogy megbíztál bennem! Megsúgom Neked : - Igen, önmagammá lettem.

" Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát, Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz Rá, s veled marad örökre. "

 

 Nagyon jó kollégám volt .  

Búcsú az Rokonoktól Ismerősöktől! ) Bélecki Józsefné akit töben úgy ismertek Viszmeg Annúsnéni! Könnyes szemmel írom ezt a pár mondatot, Talán ez az utolsó alkalom, hogy valamit mondhatok. Elmegyek s ti nem jöhettek velem, De ne feledjétek a szívem örökké szeret. Kedves Barátaim, Rokonaim most elbúcsúzom innen, S hogy visszatérek egyszer remélem, hiszem. . . . Mikor együtt sírtunk vagy együtt nevettünk, Mi mindig tiszta szívből őszintén szerettünk. Mikor bánatos voltam mellém álltatok, S hittem, hogy ezt a percet sohasem várhatom. De eljött s elindulok most már, Elbúcsúzom, mert indulnom kell tovább. De mégis visszatart egy érzés a boldogság talán, Vajon mikor ringatózunk újra a boldogság taván? S e mondtattal a torkom elszorul, És a tiszta ég is a viharra beborul. . . Felidézem utoljára a sok szép emléket, Mindig tudni fogom hogy mi van felétek. Remélem azért még valaha egymás karjába borulunk, S nem, mint soha nem látott idegen, némán elfordulunk. . . Arcom könnyes lesz s a szemetekbe nézek, Higgyétek el nekem hogy nélkületek félek. Szeretett Rokonaim, Családjaim, és Unokáim Barátaim, ti boldog nappalok, Könnyes szemmel köszönöm azt mit nekem adtatok! Elhunyt 2015. 02. 07 családod mind adig siratni fogunk mig élünk

Nagyon sokat szerették és tisztelték. Becsületes jó ember volt.

 

Humoros, kedves néni volt, nem lehet elfelejteni. Hiánya még ma is fáj!