Búcsú az Rokonoktól Ismerősöktől! ) Bélecki Józsefné akit töben úgy ismertek Viszmeg Annúsnéni!
Könnyes szemmel írom ezt a pár mondatot,
Talán ez az utolsó alkalom, hogy valamit mondhatok.
Elmegyek s ti nem jöhettek velem,
De ne feledjétek a szívem örökké szeret.
Kedves Barátaim, Rokonaim most elbúcsúzom innen,
S hogy visszatérek egyszer remélem, hiszem.
. . . Mikor együtt sírtunk vagy együtt nevettünk,
Mi mindig tiszta szívből őszintén szerettünk.
Mikor bánatos voltam mellém álltatok,
S hittem, hogy ezt a percet sohasem várhatom.
De eljött s elindulok most már,
Elbúcsúzom, mert indulnom kell tovább.
De mégis visszatart egy érzés a boldogság talán,
Vajon mikor ringatózunk újra a boldogság taván?
S e mondtattal a torkom elszorul,
És a tiszta ég is a viharra beborul. . .
Felidézem utoljára a sok szép emléket,
Mindig tudni fogom hogy mi van felétek.
Remélem azért még valaha egymás karjába borulunk,
S nem, mint soha nem látott idegen, némán elfordulunk. . .
Arcom könnyes lesz s a szemetekbe nézek,
Higgyétek el nekem hogy nélkületek félek.
Szeretett Rokonaim, Családjaim, és Unokáim Barátaim, ti boldog nappalok,
Könnyes szemmel köszönöm azt mit nekem adtatok!
Elhunyt 2015. 02. 07 családod mind adig siratni fogunk mig élünk