Ő volt hármunk édesapja, hét unokájának Zoli papája, édesanyánk párja. . . Nagyhangú, vehemens ember volt, de csupa szív! Semmi rosszindulat, csak a jószándék vezérelte. Ragaszkodott a napi rutinjához, nem szerette, ha hírtelen kizökkentik belőle :- ) Ha viszont időben szóltunk, mindenben segített! Alföldi ember volt, de korán a fővárosba került, majd dorogi lányba lett szerelmes, és 40 akárhány éve Dorogon élt! Közkedvelt ember volt a városban, hiányozni fog sokunknak! És Ő volt a városban a legkorábban csokibarnára sülve a Napocska által. . . március végétől ahogy az idő engedte, kint volt a kertjében és dolgozott. . .  

Consolatio  Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. Juhász Gyula "Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az apukám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak! "   Csillagok közt élsz  már,   angyalok közt  jársz,   Ott,  hol   csendből épül   vár.  S   Igaz lelkedre Isten vigyáz Már  

 

Soha nem feledlek el, drága apukám!  

"Ne jöjj el sírva síromig Nem fekszem itt, nem vagyok itt. Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok,   s minden, számodra kedves dolog. Síromnál sírva meg ne állj, Nem vagyok itt. . . Nincs is halál! "

"Addig vagy csak boldog, míg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed, s hogy milyen fontos is volt  neked, azt csak akkor érzed át, ha nincs már veled! " "Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,  nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  De egy könnycsepp szemünkben Érted él,  az asztalon egy gyertya Teérted ég.  Bennünk él arcodon a végtelen szeretet,  amit tőlünk soha senki nem vehet el. " "Még látom ahogy jössz felém, s érzem kezed melegét, nem búcsúztál csak itt hagytál, most érted ég a gyertyaláng. Ha feljönnek a csillagok, egyikben majd te ragyogsz."  "Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél. Nem haltál meg, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, csak felnézünk az égre. A csillagok között utazol most tovább, majd ott várj ránk, ha a mi időnk is lejárt. "   "Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen, rég nem dobban családjáért, messze vitted Istenem.   A sok munkától, szenvedéstől hű szíve elfáradt, Édes Jézus adj nyugalmat az én Drága Jó Édesapámnak!    Álmainkban találkozunk,  lelke vár ránk odafent, hol hit utalkodik, békesség és szeretet.  Telhetnek a hónapok, és múlhatnak az évek, mi örökké szeretjük, és nem feledjük ŐT el! "  

" Elmentél, senkitől sem búcsúztál. Mindannyiunkban fájdalmat hagytál. Itt hagytál minket, nagy a gyászunk, Odahaza már hiába várunk. Emléked örökké a szívünkben éljen fényesen, Miként a Nap a tiszta égen. Örök az arcod, nem száll el szavad, Minden mosolyod a szívünkben marad. " Kell ott fenn egy ország

Mami egy kedves, türelmes, csupaszív ember volt. Szeretteinek elvesztése nagyon megviselte, nem tudta kiheverni. Hiányzik!   " Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem, ma sem értem én, hogy pár kavics mindörökre bezárhat, hogy föld alatt a hazád és a házad, ugyan hogy érteném? ! "   Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen, hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve: helyettem nézzél be a mély sírgödörbe, …. amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel, csak csont, csak por, ami volt valamikor ember, … Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod a semmiből a semmibe a létező világot, anyát és gyereket, az élőt s a holtat, s mert Te teremtetted, nem is káromolhat, csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét, nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét; én sem káromollak, hallgasd meg imámat: Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

  Nagyon sok szeretettel gondolok Rád! Az egyik legjobb kolleganőm voltál! Segítőkész, szeretetre méltó. Sosem felejtelek el drága Magdikám! Az angyalok vigyázzanak Rád!

Másképp lenne minden,hogyha velünk lennel Ha hozzánk szólnál,ránk nevetnél, Elvitted a fényt a derűt,a meleget, Csak egy fénysugarat hagytál,az emlékedet, Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol ránk odafentről, S lelkünkhöz szól a végtelenből. Nyugodj Békében!

"Keresheted őt, nem leled, hiába se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben Akárki megszülethet már, csak ő nem. "

Az én drága Anyukám.