Nyugodj békében. Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt, így az idő távlatából már minden másképp fest. Egyszerű ember voltam egyszerű szavakkal, tele félelemmel, jahh,.. és hatalmas falakkal.

 

 

"És ámuló szemem Könnyezve még kísér, Midőn mint esti fény, Már régen eltünél. . . Helyetted éj vagyon És fénylő csillagok, Minden csillagban egy Szentelt emlék ragyog. "   (Madách Imre)  

Egy tündéri pici lány akit nem volt lehetőségünk megismerni mert az élet elvette tőlünk. De öröké velünk lesz!                                        Csak egy pillanat voltál, de ezt a pillanatot örökké őrizzük.

Sétálj egyet a parkban, hol egy fűzfa áll, ülj le egy padra és hallgasd halk szavát. Hallgasd az öreg fűz suttogó szavát, érezd a válladon ágai simítását. Érted- e, hogy mit üzen a szél? Érzed- e szívedben a hiány érzetét? Szemedben könnyek gyűlnek- e még? A szememben könnyek miért éget még? Hogy könnyeim elrejtsem, lehajtom fejem, ne lássa senki, hogy még mindig szenvedek. Csak Te látod öreg fűz, hogy hiányzik nekem, halk szava és gyengéd érintése, Édesanyám meleg tekintete. Öreg fűz érinti arcom, szemem becsukom, gondolatban Édesanyám keze pihen az arcomon.

 

  Igazából senki sem hal meg. Érdekel, miért? Ezentúl is ott élsz mindenkiben, aki valaha is ismert téged, akire hatottál, nem számít, mennyire. (. . . ) Beszélnek majd rólad, sosem felejtenek el, mert sosem mész el. . . sosem fogsz meghalni; ugyanis szerettek és szerettél.

  Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,  Egy gyertya az asztalon Érted ég,  Egy fénykép, mely őrzi emléked,  S egy út, mely elvitte az életed.  A bánat, a fájdalom örökre megmarad,  Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad. Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza, többé  soha, hogy sorsom velem ily mostoha.   Hisz még fiatal vagyok,  élni akartam még, ez a szörnyű baleset miért pont engem ért? Ámokfutók áldozata lettem Én, kik felelőssé váltak rövid életemért.   Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom. Nincs már alkalmam megköszönni nektek, azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket.   Ne búsuljatok.  Nekem már nem fáj semmi., Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam, mit  nem lehet pótolni.