"Álmodtunk egy öregkort  csodálatos szépet,  de a kegyetlen halál  mindent összetépett.  Szívedben nem volt más,  csak jóság és szeretet,  örök álom zárta le  szemedet.    Magaddal vitted a fényt  a meleget,  csak egy sugarat hagytál:  az emlékedet.  Telhetnek hónapok,   múlhatnak évek,  most is élsz szívünkben,  nem feledünk téged."        

Édesapám váratlanul hunyt el a nagyatádi kórházban. Fájó szívvel gondolunk rá, emlékét míg élünk megőrizzük. 2 leánya és családjaik. Édesanyám mellett nyugszik, akit közel 4 éve vesztettünk el.

 

A legjobb testvér,2 gyermek édesapja és 3 unoka nagyapja.

 

 

 

Nagyon jó kollega volt,mindig segítő kész és a leszebb húsokat adta.Nagyon szerettük

 

Nyolcan voltak testvérek, négy fiú és négy lány, édesanyámmal 1955- ben kötöttek házasságot, két lányuk született, Évike és Ágika. Nagyon szerette a családját és ezt mindig mondta is, szorgalmas ezermester volt, főleg háztetőket készített, de álat- tartásssal is foglalkozott, 25 évet dolgozott a Martin acélműben, majd nyugdíjig a Drótgyárban.

Búcsú Édesanyámtól. . . * Búcsúzom tőled Édesanyám e szomorú verssel, itt hagytál, messze mentél tőlünk, űrt hagyó csenddel. Még látogatásunkkor a szemünkbe néztél, s arcodra boldogan mosolyt erőltettél. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél. Egy reggel hirtelen megcsörrent a telefon, megdöbbenve hallgattam, hogy az erőd elfogyott. Nem tértem magamhoz nagyon sokáig, elérzékenyülve meredtem magam elé órákig. Hirtelen eszembe jutottak az együtt töltött napok behunytam szemem és láttam minden mozdulatod. Most már hiába indulok hozzád , néma csend borult a kis szobádra. Elmentél tőlünk messze, a földi világból, ma már csillagok útjára léptél Isten akaratából. A csillagoktól üzenjük, hogy örökké szeretünk, és még azt is, míg élünk sohasem feledünk.