Búcsú Édesanyámtól. . .

*

Búcsúzom tőled Édesanyám e szomorú verssel,

itt hagytál, messze mentél tőlünk, űrt hagyó csenddel.

Még látogatásunkkor a szemünkbe néztél,

s arcodra boldogan mosolyt erőltettél.

Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam,

közben én a gyógyulásodért fohászkodtam.

Szép szemedben, a fény még csillogott,

arcod megnyugodott, és tiszta volt.

Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél,

küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.

Egy reggel hirtelen megcsörrent a telefon,

megdöbbenve hallgattam, hogy az erőd elfogyott.

Nem tértem magamhoz nagyon sokáig,

elérzékenyülve meredtem magam elé órákig.

Hirtelen eszembe jutottak az együtt töltött napok

behunytam szemem és láttam minden mozdulatod.

Most már hiába indulok hozzád ,

néma csend borult a kis szobádra.

Elmentél tőlünk messze, a földi világból,

ma már csillagok útjára léptél Isten akaratából.

A csillagoktól üzenjük, hogy örökké szeretünk,

és még azt is, míg élünk sohasem feledünk.