Nagyon jó édesanya, nagymama volt. Hosszu szenvedés után békében megtért a lelke. Dédunokáját sajnos már nem ölelhette magához, fentről vigyázz rá. Három lánya , hat unokája és két dédunokája bucsuzik tőle. Már fent vagy a mennyekbe, onnan nézel minket és vigyázol ránk, jó édesanyánk. Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,  Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :(  Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.  Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!  Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!" "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad "ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE ✝ Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében. A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek. Szép volt ez az álom, tündérien szép, mert újra átélhettem az otthon melegét, és újra érezhettem azt illatát, mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot. Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek, mert tudom, van még hely, hová hazamehetek, hisz amíg az álmok világában anyámra lelek, én sem lehetek elárvult gyerek. "Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk Enyhiti hiányát, ha álmunkba látjuk Az ész megérti, de a sziv soha Ha egyszer majd mi is elmegyünk ahol Ő van oda Az élet múlik de akit szeretünk végéig könnyes szemmel emlékezünk" "Csoda volt,hogy éltél, nem haltál meg, Csak álmodni mentél!!! "Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek! Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már a csillagok közt vagyok!" "Mikor rád gondolok s lehunyom szemem  szeretném hallani hogy ezt mondod nekem:  Ne sirj, itt vagyok veled  Nem mentem el csak megpihenek  Megpihen a lelkem s vissza jövök hozzád Azt igértem odafentröl figyellek titeket és vigyázok rátok ez igy is van, Tudjátok  Ne sirj itt vagyok veled letörlöm könnyeid s megfogom kezed  Ha majd mélyen alszol örzöm álmodat  Közben elmesélem mostani sorsomat  Elmondom neked hogy milyen itt élni  béke, boldogság vesz körül s örök szeretet  mely sugárzik felém töletek  soha soha ne feledjetek! Édesanyám emléke él és élni fog, míg az én szívem e földön dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát. Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él mind a mai napig, őrzöm a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg ő, - én nékem…. csak messze távozott, hol meg nem érinthetem." Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk. "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván... Hogy megőrizzem emlékedet... “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."

" Halált fogantat minden éj   szétfoszló életeddel,   úgy mentél el mint bíbor fény   mikor mélyül a reggel.   Csendben, komlyan min a nagyok   lehiggadni csak szépen   míg meg nem halnak a hajnalok   a fold fekete égen.   S lassan a fojtó rémület   félele mmé fagyott   s felfalták önnön fényüket   dermesztő nappalok. "    Sokat gondolunk Rád  Ildi néni és Henikém

Szeretett Édesanyám emlékére Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

Kis fafaragó és csillagász

A legjobb barát volt. Üzletasszonyként korrekt és egy csupaszív. Egy buta autóbaleset vitte el tőlünk és pótolhatatlan a hiánya. Tudom, hogy vigyáz ránk és azt is, hogy békében nyugszik. Nagyon hiányzol! ! ! ! ! !   Nem enyhül a hiányod:(((  

Lelkembe jutsz. . . Mert amikor gondolok rád nem eszembe jutsz  hanem a lelkembe" Mert nem az eszem gondol rád hanem a lelkem. Nem csak egy- egy pillanatra , hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek, nem gondolat vagy  hanem érzés. Nem távolság hanem közelség, nem ott hanem itt a LELKEMBEN. SZERETLEK KINCSEM! ! !

 

A világon a legjobb anyukája volt és bár lassan már 7 éve, hogy nincs velem de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá több ezerszer. Nagyon hiányzik. Sajnálom, hogy nem ismerhette meg unokáit.  

Örökké a szívemben élsz!

Emléked örökké azívemben ég!!

Édesanyánk Emlékére     Kimegyek a temetőbe, leülök a sírkövedre, nézem megsárgult fényképedet, szememből lassan könny pereg.   Elmesélem mostani életemet, Érzem, hogy szemeddel figyelsz, a tujafán megrezzen az ág, szél játszik,vagy te üzensz,Édesanyám?   A távolból is lenézel rám, próbálod mutatni a helyes irányt. Sokszor hallom intő hangodat: "ugyan már,végre szedd össze magad!"   Csendes eső ha szemerkél, fájdalmad suttogja fülembe a szél. Ne szomorkodj, drága jó Anyám, nem felejtlek, emlékezem,gondolok Rád!

Drága Zoli, Nem tudom hova kellett ennyire sietned? Remélem jól elvagy ott fent a csillagok felett a többi Szt. István parki sráccal. Már elég sokan vagytok ott együtt. Egyszer úgy is mind újra együtt leszünk. Addig is nyugodj békében! Nagyon hiányzol mindanyiunknak!

Vigyázzanak rá az angyalok!  Örök álma legyen szép és nyugodt!   Emlékét fájó szívvel megőrizzük!