"Volt valaki,kit nagyon szerettem
De már nincs velünk,elvesztettem.
Azt a kedves szívét nem feledem soha
Az élet lehet bármilyen mostoha.
Szeme volt a jóság,őszinte csillogás
Érzékeny lelkében sok volt az aggódás.
Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete
Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve.
Ha valami fájt nekem,velem szenvedett
Ha boldognak látott,együtt örvendett
Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott.
Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott
Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott.
Élénken él bennem e sok szép emlék róla
Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra.
Mert ő egy jólelkű asszony volt
Ha valami bántotta nem nagyon szólt.
Mától az égből figyeli lépteinket
És hogy az élet szép arra sugall minket
Tovább kell menjünk s éljük életünk...
De vele elveszett valami örökre belőlünk.
Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben
Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében.
Ő nem más,mint az én Drága,jó Nagymamám
Aki már az égből mosolyog le rám..."