"Volt valaki,kit nagyon szerettem De már nincs velünk,elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem,velem szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott. Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű asszony volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más,mint az én Drága,jó Nagymamám Aki már az égből mosolyog le rám..."            

 

Juditom nyugodj békében. Szívünkben örökké élni fogsz.

 

 

Dunaharaszti, Szent Cecília Kórus tagja volt! Nyugodjon békében!

Mindig vidám örök bohém, nagyszerű apa, nagyapa és barát. Örökké bennünk élsz

 

 

      Kezünket fogva, csendben távoztál. . . . Fájdalmad véget ért, s ezzel a miénk kezdődik el. . .      "Nézz ki most a sötét éjben, ott az ég varázsa, Hol millió égi lámpás, álmaidat vigyázza. Lassan sétál a Hold, beragyog mindent, ezüst fényével, hogy Rád álmot hintsen. Legyen békés az álmod, mint csillagok világa, Ezt kívánom Neked az örök éjszakádra! "        

Egy csodálatra méltó édesanya volt volt, ki a családjáért élt ! ! !

Ez a gyertya most érted égjen,  Ki fent laksz már a magas égben!

sokan mennek el nagyon korán. . . vagy egyszerűen csak úgy. ha az égre nézünk, jó azt gondolni, hogy ők látnak minket. . . gyakran gondolunk rájuk: reggel. . . éjszaka. . . ha a csillagokat nézzük. egy dátum, egy dal, egy hely, egy illat. . . emlékezve arra, aki elhagyott bennünket. . .