„Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.”

 

 

 

Drága Anyukánk, Rózsikanéni a Kendergyárban dolgozott sok éven át. Élete nagy részét pedig Újszegeden töltötte.

Nyugodj békében Mama! Nagyon szeretünk és hiányzol :( Vigyázz ránk ! !

nyugodj békében!

Már együtt buliznak. Após és menye. :( 

 

Búcsú nélkül mentem én el tőletek, Nem búcsúzom, ma is élek köztetek. Szíveteket ne eméssze fájdalom, Vígasz legyen, hogy örökké álmodom.     , , Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek. "

A Brajda Család elhúnyt tagjaiért és a dobertói csatában elhunyt dédipapáért

A Világ Legjobb Apukája Volt! Nagyon Hiányzik!   "Megpihen a dolgos jó Apai szív áldás és hála övezi e sírt, Szerető Férj voltál drága Apa Bánatos családodnak most az Őrangyala"

Sajnos fiatalon legyőzte a gyilkos kór a rák ! ! Szerető férj, legdrágább édesapa! ! Hiányzol APA! !     Köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom. Köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni. Köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain. Köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni. Köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál. Köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted. Köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem. De sohasem hagytál magamra teljesen. Állandóan keményen dolgoztál, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, hogy csak így tovább és én büszkén hirdettem: Apu mondta. Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az édesapám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak.         Megköszönném apám! Megköszönném, édesapám, megköszönném tenéked, - létem, ölelések halmát, a kerek mindenséget. . . Munka csiszolta két kezed, mik most simítják orcám, drága, becses, bársony érzés, ó, mintha csak álmodnám! Végiggondoltam ezerszer, végtelenszer és újra, miként köszönhetnélek meg sorsnak, az áldott Úrnak! Kósza kis eszmék nyargalnak, suhannak el így némán. Elvénülnek az alkalmak, éltünk csüng egy szál cérnán. . . Ó, gyönyörűséges nyelv, csodálatos magyar szavak, - ne hagyjatok most cserben, adjatok hangot a módnak! Megköszönném édesapám, de néma marad ajkam. . . - Úgy szeretném. . . elmondanám. . . - Nézd! . . . elbújt minden szavam.   "Velem vagy a Napfényben, Velem vagy az esőcseppben, a harmatban, a hóesésben. . . . . Nem foghatom már a kezed, örök álom zárja le a szemed. Minden nap itt vagy, még ha csak egy percre is csupán, de szeretetem elkísér égi utad során. "       Emlékvers apámnak Apu, hol vagy? Hol lehetsz? Hiába kereslek. . . Hiába kiáltom százszor a neved. Te, aki mindig itt voltál, Vigasztaltál, segítettél, most valahová nagyon messzire mentél. Apu, mondd, csak egyszer mondd még hogy szeretsz. Hogy nem fáj már semmi, Hogy most már boldog lehetsz. Elengednélek, ha tudnám hogy így van, de úgy hiányzol, nem ölelsz már, Ott fekszel a sírban A hangod már a semmibe vész. A szemed sem ragyog már rám. . . Apu! Te elmentél s én itt maradtam árván. Ha kívánhatnék valamit azt kérném csak neked, Legyél boldog édesapám S ne feledd, lányod örökké szeret. . .       Nem felejtelek el, ma érted ég a gyertyaláng, Mutatja az utat Neked, ha visszajössz majd megtaláld, De a helyet, ahol ezer szív vár, fájdalmas könnyekkel, Az elmosódott emlékek csak miattad törnek fel. Bennem nem változott, amit éreztem irántad, Remélem hallottad az érted mondott imákat. Szeretlek APA! !