Született:
1952. 11. 10. Törökszentmiklós
Elhunyt:
1999. 11. 05. Szolnok
Sajnos fiatalon legyőzte a gyilkos kór a rák ! !
Szerető férj, legdrágább édesapa! !
Hiányzol APA! !
Köszönöm, hogy elhitetted velem, hogy bármit csinálok, jól csinálom.
Köszönöm, hogy megtanítottál emberül élni és másokat megbecsülni.
Köszönöm, hogy mindig átsegítettél az élet nehéz időszakain.
Köszönöm, hogy megtanítottál nézni és figyelni, gondolkozni, kérdezni és felelni.
Köszönöm, hogy akkor, amikor a világ összeesküdött ellenem, te sugárzó mosolyt küldtél felém és bátorítottál, erőt adtál.
Köszönöm, hogy gyengéimet, hibáimat mindig diszkréten kezelted.
Köszönöm, hogy felismerted a pillanatot, amikor már egyedül is elboldogultam a világgal és elengedted a kezem.
De sohasem hagytál magamra teljesen.
Állandóan keményen dolgoztál, hogy mindenem meglegyen és mindig biztattál, hogy csak így tovább és én büszkén hirdettem: Apu mondta.
Tudom, hogy nem választhattam meg, hogy te legyél az édesapám, de ha lehetne, akkor is téged választanálak.
Megköszönném apám!
Megköszönném, édesapám,
megköszönném tenéked,
- létem, ölelések halmát,
a kerek mindenséget. . .
Munka csiszolta két kezed,
mik most simítják orcám,
drága, becses, bársony érzés,
ó, mintha csak álmodnám!
Végiggondoltam ezerszer,
végtelenszer és újra,
miként köszönhetnélek meg
sorsnak, az áldott Úrnak!
Kósza kis eszmék nyargalnak,
suhannak el így némán.
Elvénülnek az alkalmak,
éltünk csüng egy szál cérnán. . .
Ó, gyönyörűséges nyelv,
csodálatos magyar szavak,
- ne hagyjatok most cserben,
adjatok hangot a módnak!
Megköszönném édesapám,
de néma marad ajkam. . .
- Úgy szeretném. . . elmondanám. . .
- Nézd! . . . elbújt minden szavam.
"Velem vagy a Napfényben,
Velem vagy az esőcseppben,
a harmatban, a hóesésben. . . . .
Nem foghatom már a kezed,
örök álom zárja le a szemed.
Minden nap itt vagy,
még ha csak egy percre is csupán,
de szeretetem elkísér égi utad során. "
Emlékvers apámnak
Apu, hol vagy?
Hol lehetsz?
Hiába kereslek. . .
Hiába kiáltom százszor a neved.
Te, aki mindig itt voltál,
Vigasztaltál, segítettél,
most valahová nagyon messzire mentél.
Apu, mondd,
csak egyszer mondd még hogy szeretsz.
Hogy nem fáj már semmi,
Hogy most már boldog lehetsz.
Elengednélek, ha tudnám hogy így van,
de úgy hiányzol, nem ölelsz már,
Ott fekszel a sírban
A hangod már a semmibe vész.
A szemed sem ragyog már rám. . .
Apu! Te elmentél s én itt maradtam árván.
Ha kívánhatnék valamit azt kérném csak neked,
Legyél boldog édesapám
S ne feledd, lányod örökké szeret. . .
Nem felejtelek el, ma érted ég a gyertyaláng,
Mutatja az utat Neked, ha visszajössz majd megtaláld,
De a helyet, ahol ezer szív vár, fájdalmas könnyekkel,
Az elmosódott emlékek csak miattad törnek fel.
Bennem nem változott, amit éreztem irántad,
Remélem hallottad az érted mondott imákat.
Szeretlek APA! !
Első gyertya meggyújtva: 2013. 10. 02.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(0 db) 
Oldala