szerető férj , apa, após és nagyapa volt , családjáért mindíg meg tett mindent! imádta unokáját élete volt a család és a munka! mindíg bügykölt valamit vagy szerelt! szívünkbe örökké élni fogsz!

CSILLAG VOLT, MERT SZÍVBŐL SZERETETT, MI ÚGY SZERETTÜK ŐT, AHOGY CSAK LEHETETT. ELMENT TŐLÜNK, MINT A LENYUGVÓ NAP, DE SZÍVÜNKBEN ÉL ÉS ÖRÖKRE OTT MARAD!

 

Drága édesapám.   "Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi! Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni. "     

      Kell még egy szó, mielőtt mennél. Kell még egy ölelés, ami végig elkísér. Az úton majd néha,  gondolj reám -  ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár! Nézz rám és lásd csillagokra lépsz, nézz rám tovatűnt  a régi szenvedés, hol a fák az égig érnek ott megérint a fény. Tudod jól, hova mész -  de végül hazatérsz! Ref.: Szállj, szállj sólyom szárnyán három hegyen túl; Szállj, szállj ott/én várok rád,  ahol véget ér az út... Úgy kell, hogy te is értsd -  nem éltél hiába. Az a hely, ahol élsz -  világnak világa. Az égig érő fának ha nem nő újra ága, úgy élj, te legyél -  virágnak virága!

Egy nagyon kedves, szolid és szorgalmas lány volt. Hosszú, sok szenvedéssel járó betegség után halt meg. Gyugodj békében Évike! Őszinte együttérzésem a családnak !

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok!

Nem hittem, hogy létezik barát, Kinek hiánya ennyire fáj! Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát. Aki tőlem most oly nagyon messze jár, És minden pillanattal nő e távolság. Nem tudtam, hogy van ember, Kinek hiánya így fájhat! Kinek sóvárogva vár szívem, egyetlen szavára. Aki oly sokszor megnevettet, ha szomorú vagyok, És most egyre- egyre csak miatta sírok. Várom már nagyon, hogy újra nekem beszélj, Hogy újra mond: " Azt sem meséltem még…! " Hogy felcsillanjon szemed, és kedves mosolyod, És kizárva ilyenkor az egész világot, Szívem és lelkem csak téged hallgasson. Hiányzol nagyon!

"Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja, keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . . Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . , onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve. Látom, ahogy huncut szemed mosolyog, és azt mondod nekünk: - Gyerekek, ne szomorkodjatok!  Köszönöm, hogy a társad lehettem, hogy megannyi felejthetetlen percet Veled tölthettem. Melletted az ember soha nem volt bánatos, csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos. A humorod lehengerlő volt, a jóságod határtalan, minden ember ilyen társat kívánna magának. Küzdöttél. . . , soha nem panaszkodtál, én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál. Elragadott tőlünk ez a betegség, pedig Te - hogy legyőzd - mindent megtettél. Bátran szeme közé néztél a halálnak, akkor is amikor már tudtad: nem lehetsz győztese ennek a csatának. . . Erősebb voltál, mint bármelyikünk,  akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ? Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . , de Érted még ezt a próbát is kiállom. És bár a szíved már nem dobog, hiszem, hogy a kis lelked örökre megmarad." "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad." "Míg éltél szerettünk Meghaltál soha el nem felejtünk." "Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,  Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :(  Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.  Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!  Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!" Gyászol Téged: Papa, Lányod:           Piroska Unokáid:         Miklós, Attila, Gabika,  NYUGODJÁL BÉKÉBEN.

   "Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el! Nyugodj békében! "