Halkak most a sóhajok, szomorúak a szemek, Gömbölyű a könnycsepp, mi arcunkon lepereg. Ahogy telnek az évek, üresek a napok, Hosszúak a hetek és szomorú vagyok, Minden napon megkérdezlek, de válaszod nincsen, Lelkemből az emlékek, s fényképed a kincsem. Mosollyal az arcodon, kitartóan, önzetlenül, Így maradtál meg bennem. . . ott, legbelül. Unokák is mosolyogva s szomorúan mondják, Ha papa itt lenne, megoldaná gondját. Szeretnének mindig odabújni hozzád, Csiklandósat játszani vagy játékukat hoznák. Mióta elmentél, már a fejünkre nőttek, Iskolai helyükre ma már mások jöttek. Nem is tudod, mennyi mindent hagytál itt, látod, Minden percben várunk vissza, mi vagyunk a családod. Várunk vissza, s hisszük, hogy közöttünk élsz, Vigyázol ránk odafentről, míg nyugovóra térsz. Napsugárral utazol hozzánk minden reggel, Így teszed ezt azóta is nagy szívvel, lélekkel.

 

Fájó szívvel búcsúzik családod,unokáid dédunokáid...férjed Elemér és gyermekeid! Emléked szívünkben örökké él!!!Szeretünk! Tőlem már nem retteg mezőnek virága, nem szakítom szépségét fonnyadó világba. Ha köthetnék csokrot hulló könnyeimből, a legszebbeket válogatnám ki a szememből. Tőlem már nem retteg virágoknak szirma, nem kérem illatuk Édesanyámnak nyílva. Ha kérhetném ismét tavasszal születnék, örökké nyíló virágod szírma lennék. Tőlem már nem reccsen virágoknak szára, nem tépem életük a hamvasztó vázába. Ha kérhetném életem támaszként élném, melyhez létezésed köldökzsinórral kötném!

CsODÁLATOS ,CSALÁDSZERETŐ EMBER VOLT! NYUGODJON bÉKÉBEN!

Nyugodj Békében! !

 Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell.    

Édesanyám! Nyugodjék békében! !

Nagyon jó lelkű ember volt , nagyszerű édesapa , szerető férj , dolgos ember , ki mindenkit szeretett. Hegesztő volt. Sokat küzdöt hogy velünk maradhasson , de sajnos a betegség elszakította melöllünk!

Ő volt az én imádott nagypapám. Mindig szeretni foglak Tátá.

Édesanyám