Jó ember, Öreg lélek, Szeretnivaló lény!

 

54- es klubtag volt

 

Mátészalkán született itt járt általános iskolába , a gépészetibe majd a mátészalkai Máv dolgozója volt 2003- ig. Budapestre költöztek ahol sajnos rövid betegség után tegnap este elhunyt. Kérem a volt munkatársait és volt barátait úgy emlékezzenek rá mint amikor velük dolgozott vagy szórakozott! Emléke szívünkben örrökké él.  

Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. és nem hisszük el, hogy már Téged sosem látunk hogy ilyen hamar tört ketté az életed.

Drága Édesapánk Emlékére! " Köszönöm, hogy a lelked a lelkembe írtad. Nincs felettünk hatalma a sírnak. ÖRÖK AZ ARCOD. NEM SZÁLL EL A SZAVAD. MINDEN MOSOLYOD A LELKEMBEN MARAD! ! ! ! " Nyugodj békében. Hiányzol:(

Mennybe zárt igazgyöngy Üvöltve verődik mellém az elmúlás, a tegnap már messzeség, a teremtőt most elfogadni nem tudom, bár hozzá könyörgök, adja vissza őt. Végső hullámként szívem egy része elhal, vallomásom hozzá, sírásom érte hallatszik csupán, még mindig keresem fellegnek szép kékjét szemében, életben halnék, halálban maradnék, ne találjon rám a feledés. Vádolom a hajnalt, amiért hasítja az eget, melyen a fényt világomba engedi át, vádolom az éjjelt, mely örökre elbujtatta őt, s vádolom magam, mert nem álltam lesben, hogy segítsek neki mennybe lépdesni én. A kétség most önzetlenül kóstolgat, végleges valósággal az üresség szembesít, mohón ajkamhoz menekül néhány szó, de a mindennapi gondolat hangja már hiábavaló. Láttam tekinteted, halálba pillantva égbe vágyott, hiszem, mélységből öröklétbe szabadult a lelked, éreztem a világ megremegett, látva tovarepülésed. Mérhetetlen fájdalmamnak visszhangjai örökké hallatszanak, van is otthonom, meg nincs is, édes hamvaid anyám, halálomig karolva velem maradnak.

Egyetlen édesapám emlékére gyújtom ezt a gyertyát, hogy tudja szívünkben örökké él! !   Apa miért? Apa miért? Kérdezem magamtól, miért hagytál el toltál el magadtól? Miért kellet még elmenni neked, miért hagytad el szép gyermekeidet? Miért hagytad el drága feleséged, tudom, hogy hiába már nem jössz vissza, hiába kérdem! Én nem hibáztatlak, hogy itt hagytál minket, de oly sok szó mely most is keres téged! Oly sok fájdalom, mely belül engem mélyen égett, nagyon de nagyon szerettünk téged! Köszönöm, hogy voltál nekünk, és szerettél minket, kérlek áld meg fentről drága szeretteinket! Adj nekik erőt, hogy tovább élhessenek, lelkük mélyén szívből sokáig téged szeressenek!     Nagyon fáj, hogy elment tölünk, de így kellett lennie! Mindig gondolunk rá idelentről, hogy ő vigyázz ránk a mennyből! ! !

mind ketten jó kedvű és kedvers emberek vóltak. szerették a családjukatés tisztelték az embereket. nagyon sok éven keresztűl az abádszalóki mgtsz- ben dolgoztak addig ameddig el nem jött a nyugdíjjas éveik.