Drága papánk, sok okos diákot tanított Tatabányán a Bánki Donát Középiskolába. Mielőtt nyugdíjas lett  Tatán a GÜNTNER- nél dolgozott! Temetése 2014. 02. 10 (11. 30 p) Tatabánya Újtelepi Temető

 

 

 

 

Annyira hiányzol, hogy belehal a lelkem, hisz te vagy az, kit a legjobban szerettem. Arcodon a mosoly minden nap tündökölt, s álmaimban még most is fel- felröpül. Minden napomon emléked él bennem, habár mostanra egyre elszínezettebbe n. Az emlékek tömkelege nem zúdul rám, a felejtés átka kínoz engem már. Mily nagy szomorúság, mit akkor éreztem, az elmúlás súlyos szele suhantott meg engem. S az, hogy te nem vagy, egyre jobban fájt, ezért életem csak bukdácsolva járt. Köszönöm, hogy ennyire szerettél, s hogy mindig szeretettel neveltél. Köszönöm ezt a huszonegy évet, melyben naponként láthattalak téged. Megtanítottál, hogy kitartó legyek, s hogy az akadályokat gond nélkül átvegyem. Te teszel erőssé a napjaim során, emléked ereje is éltet engem már. Habár, itt e földön nem láthatlak téged, majd láthatjuk egymást, ha az életemnek vége. Kézen fogva, sétálva az aranyutcán, elmesélem tetteim, hogy büszke lehess rám.

 

  "Miért sirattok? Isten arca volt, mely mosolyogva, hívón rámhajolt. S én mentem. - - És most fényözönben élek. Nem vagyok más, csupán csak tiszta lélek. Sziromhullás volt, árnyékom lehullt. A szemetek hát könnybe mért borult? Ha emlegettek, nyomban ott leszek, De fáj, ha látom omló könnyetek. Nevem kimondva mosolyogjatok, S a fényem - - áldás lesz majd rajtatok! "

Nagyon jó Édesapa, Nagyapa volt! ! ! ! Nyugodjon Békében! ! ! Emlékét Örökké Őrizzük! ! ! :(