Szívünkben helyedet Nem pótólja semmi, Míg e földön élünk Nem fogunk feledni!

Nagyon hiányzol!

    Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszercsak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt. . . " , majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt. . . " . Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt- néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. - Kosztolányi Dezső-     Nyugodj békében drága barátunk! Szívünkben örökké emlékezni fogunk rád!  

 

A szerelmem volt, boldog voltam vele. Aztán egy nap felment a Mátyás hegyre és felvágta az ereit. Három nap múlva, kirándulók találtak rá. Magával vitte a lelkemet is, de nem bánom, az legalább vele van!

Flórián Ildikó egy fantasztikus lány volt! Mindíg kűzdött és sose adta fel! A legnehezebb percekben is tudott mosolyogni és örömmel gondolt mindenkiről akit ismert! Égjen nagyon sok gyertya ezért az életvidám és szeretettel teli lányért! Köszönöm mindenkinek aki mellete állt és segített neki! Szeretünk Ildikó!

2011. április 14- én életének 55- ik évében hosszantartó súlyos betegség következtében elhunyt. Gyászolják, Családja, fia, lánya, férje, unokája menye, barátai.

 Szerető Férj, Apa, Nagypapa akinek a hiánya mindig fájni fog. . . . . . . Draga Nagyapa Utóbb még kezedet fogtam, Szemedben a remény csillaga felragyogott, Mondd, hová tűnt álmod? Tényleg ilyen hamar szertefoszlott? Gondolsz-e ránk most? S vigyázol ránk majd örökké? Fogunk-e még találkozni, Ott fent, az Örök Fénynél? Rengeteg a kérdés, Mire nem tudjuk a választ, Csak a szív fáj még, S a fájdalom eláraszt. Nem tudom, jó-e ott neked, Csak azt tudom, hiányzol. Nem foghatom többé a kezed, Nem hallhatom többé hangod. Egy váratlan percben Életed véget ért, Mint vihar a rózsát, A halál tépte szét. De mind, kik itt maradtunk, Hiányodat látjuk. S a felhőkre nézve Néha még Rólad álmodunk. Tudod, én még várom a percet, Hogy átölelsz majd és magadhoz szorítasz Ígérem, vigyázok rád, emléked él szívemben, Aludj édes Nagypapam én majd őrzöm álmodat!   Leila "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."    

Bogos Zoltán Született: 1956. 07. 28. Szekszárd Elhunyt: 2020. 08. 27. Kéty                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

                            Ismét eltelt egy év Nélküled , mely sokkal nehezebb mint képzeled .   Hihetetlen , hogy már 2 éve elmentél ,   s szeretteid szívéből egy darabot elvettél . Minden percben hiányodat érzem ,   " Miért pont Te ? " mindig ezt kérdem . Soha nem fogja elmém megérteni ,   hogy miért kellett Téged elveszíteni .   Mindig remélem , hogy csak egy rossz álom ,   de sajnos minden alkalommal megjárom .   Drága Édesanyám Nyugodj Békében  a mai csodaszép , napsütéses ég kékjében .                                        Istenem súgd meg neki halkan ,   lágyan szólj hozzá , hogy ne zavarjam .   Álmomban keressen meg engem ,   még egyszer lássam , hadd öleljem .   Nem szólnék róla , tönkre tesz a bánat ,   csak hadd lássam még egyszer drága Anyukámat .   Had legyen nekem ez a legszebb álmom ,   Remélem tudja , hogy én minden nap várom . . . . . . . . .