" " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van és kék az ég, Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen szívetek! Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . " " Addig vagy boldog, míg van aki szeret, a bajban megfogja a kezed, s hogy milyen fontos is neked, csak akkor tudod meg, ha nincs már veled. "     " Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah  Ki fog téged megint fölkelteni? Sirat szülőd, és mondja kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem! Mind hasztalan, te meg nem hallod őt: Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid, Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled. "   /Vörösmarty Mihály/     Talán egyszer majd begyógyulnak a sebek, hiányod már nem sajog,   a fájdalmat heg borítja, emléked bársony simogató. De ma még lüktet a fájdalom, Ma még szemem könnyek égetik. Közös múltunk kútjába merülök, s a csend vádlón kiált felém.      

" Addig vagy boldog, míg van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed, s hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed ha nincs már veled! "   " Napsugár és csillagok világa Jó szívednek örök álmát őrzik Tiszta lelked fönt a magas égben A síron túl is felettünk őrködik. "   " Nem okozott nekünk csak egyszer bánatot Elment fiatalon, fehéren S fekete gyászt hagyott" - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  2009. 06. 28-i rendőrségi közlemény szerint sofőr és utasa a Nagykőrösi úton éjjel negyed 2-kor befelé a Méta utca felé ütközött, majd az árokba hajtott, onnan visszapattant /a legmélyebb árokrésznél/, többször megpördült és felborult.  A sofőr, Norbi a kórházba szállítást követően, míg utasa a helyszínen meghalt.   A Nagybani piacról látták, amint nagy sebességgel, villogó kék lámpával rendőrautó "üldözi" az Alfa Rómeót! ! !  Több oldalon olvastam, hogy nem kaptak segítséget a rendőröktől.  Hát mi sem kaptunk. . . Sem akkor, sem később. Sem együttérzést, sem részvétet, sem segítséget.  Sőt már az első pillanattól kezdve tudtuk és éreztük nem is fognak megfelelően eljárni az ügyben.  Ellenségességet és cinizmust tapasztaltunk, különösen akkor, amikor közöltük, hogy az inforádió.hu oldalán fenn van a vérző fejű rendőr tettes képe! ! ! ? ? ? /81 hónap elteltével eltávolították a képeket!!!/  Norbi egy vétlen áldozat volt, akit csapdába csaltak "barátok és barátnők", majd miután kizuhantak a többszöri ütközést követően az autóból, cserbenhagyták Őket.  Az ütközések következtében a jobb első, és a két baloldali gumi is kilyukadt majd a többszöri ütközések következtében egyik keze eltört, a másik pedig kicsavarodott.  Rendőrségi jegyzőkönyvek szerint idegenek találtak rájuk. A lányt az autóban talált papucsa alapján kezdték el keresni, majd tanúk állítása szerint az árokban találtak rá. Norbi az út szélén feküdt, aki mellett az egyik tanú elhajtott, majd Őt is utána kezdték el keresni.  A valóság pedig az,hogy a rendőrök hagyták Őket, meghalni, anélkül, hogy segítettek volna rajtuk, hátha lett volna esélyük életben maradni! ! ! Bár akit meg akarnak ölni, annak nem is segítenek! ! !   A helyszínrajzon megadottól, valamint a hamisan tanuzók vallomásától eltérően a lányt nem az árokban találták meg, hanem a rendőrautótól néhány méterre az úton feküdt, a kivilágított utcai lámpa alatt, nem kellett keresgélni, ott feküdt, mégsem segítettek rajta. Nem az említett tanúk találtak rájuk, hanem egy arra közlekedő "szállító" autó és a benne ülő orvos próbált segíteni, miközben a rendőr tettesek a rendőrautóban ültek, kb. 10-15 méterre a sérültektől, mégsem nyújtottak segítséget.  A rendőrségi fotók alapján bebizonyosodott, hogy nem Norbi vezette az árokba a kocsit, hanem a rendőrök még mielőtt elérték volna a Nagykőrösi út azon szakaszát amely erősen ki volt világítva, még utoljára nagy erővel az Alfa oldalának hajtottak, hogy az árokba lökjék.  Tervük nem sikerült, mivel a 3 kilyukadt gumi és kitört kerék miatt a kocsi kiszámíthatatlanul sodródott, az utolsó ütközést követően kb. még 70 métert tett meg.  Az ütközés ereje akkora volt, hogy valószínűleg ekkor zuhant ki Norbi és a lány is.  A rendőrautó a nagy sebesség miatt az árok előtt már nem tudott megállni, belecsúszott, belevágódott az árokba, melyet rendőrségi fotó is bizonyít.  A rendőrautót valószínűleg darus kocsival emelték ki, majd az árokban helyreigazították a növényzetet, mintha csak letaposták volna.   a tettes  és rendőrautó az árokban 1 hónappal Norbi halála után már tudtuk mi történt, kik voltak a rendőrök /név szerint tettünk feljelentést/, hogyan üldözték Őket, hogyan próbálták az árokba lökni, hogyan lyukasztottak ki 3 gumiját. .  A fényképek mesélnek, a tanúvallomások és rendőrségi jegyzőkönyvek, szakvélemények is.  És ott van a tettes képe is. Az Ügyészség szerint a képen "zsebredugott kézzel sétál egy rendőr".  Csak a homlokán jókora dudor van, az ütközés során beverte a fejét a kormányba, vérzik az orra, végig folyik az ingén.  Sem a BRFK, sem a Budapesti Nyomozó Ügyészség, sem a Katonai Ügyészség, sem a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szervezete, - bár mindenhol tudták, hogy igazunk van- SEMMIT nem tettek.  Bár minden felsorolt szervezet bekérte az összes dokumentációt, ami nekünk rendelkezésre állt, de soha sehova nem hívtak be többé kihallgatásra. . . és minden fellebbezésünket elutasítottak! ! !  Pontosan 1 év elteltével utasították el név szerinti feljelentésünket, melyben gyilkossági kísérlet szerepel, míg a Budapesti Nyomozó Ügyészség elutasításában az "ismeretlen rendőrökkel" szemben tettünk feljelentést, "kötelességszegés vétsége" miatt, a Fővárosi Főügyészség szerint pedig "hivatali visszaélés bűntett miatt"!!!??? ITT MAGYARORSZÁGON ÍGY FOLYIK EGY NYOMOZÁS, VAGY INKÁBB ÍGY NEM FOLYIK. . .  AZ ÜGYET ELTUSSOLTÁK!!!  A szakértői vizsgálatot az egyik "legtekintélyesebb" szakértőre dr. Melegh Gáborra bízták, aki csakis kiemelkedő és jelentős ügyeket vizsgál. Bár jelentésében utal az ütközésre /a 3 sérült keréktárcsa kapcsán/, mégsem fejti ki részletesen, holott az autó tele van olyan ütközési nyomokkal, amelyet egy másik autó okozott! ! !???  Dr. Melegh Gábor szakértői jelentésében megállapítja, hogy "két autó ütközését értékeltem"!!!???, majd az egész jelentésben erről többet szó nincs!!! Megállapítja, hogy "az autó műszakilag rendben volt, de a gumiabroncsok szövetváza külső erő hatására túlterhelődött, azon baleset nyomai észlelhetők, az ütközési erőhatás a keréktárcsákat is deformálta.  A gumiabroncsok légvesztése a baleset következménye, nem a légvesztés vezetett a balesethez, hanem a baleset okozta deformáció idézte elő a gumiabroncs légvesztését, szakadását."  Dr. Melegh Gábor igazságügyi szakértő összefoglaló véleményezése szerint a "baleset bekövetkezését valamilyen okból végzett kormánymozdulat indította".   A BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályán azt állították, hogy Norbi bedrogozott állapotban vezette az autót az árokba, fél éven keresztül ebben a tudatban éltünk! ! ! /Bár mi soha nem láttuk ilyen állapotban Norbit! ! !/  Ezt a lány barátnője is állította, akinél előtte ott voltak Norbiék.  Azt mondta: "Norbi nálunk megtekert egy füves cigit és azt ott el is szívta. Ezt megelőzően elmondta, hogy a délután folyamán Speed-et is szedett be. Onnan tudom, hogy ez füves cigi volt, mert más volt az illata és Norbi mondta is, hogy azt szív. Ez kb. este 23:00 óra körül lehetett. "  A volt barát szerint Norbinál mindennapos volt a drogozás, füves cigit látta szívni, ellenben azt, hogy Speed-et is fogyaszt ezt csak Norbi elmondásából tudja - igaz mint barátok minden nap találkoztak. Hol a lány, hol pedig Norbi fuvarozta. Állítása szerint előfordult, hogy Norbi elmesélése szerint, Speed fogyasztás következtében Norbi beült az autóba és levezett 400 km-t. Azt is állítja a volt barát, hogy az utóbbi időben /halála előtt/ uj baráti társasága volt Norbinak, ezért 2009-10 es években feltörték mind a MyVip mind pedig az Iwiw fiókját, kétes kinézetű alakok fotóját rakták fel, azt a látszatot keltve, hogy ezek Norbi uj barátai.  Norbi minden napját úgy töltötte, hogy éjjel dolgozott, du.3-kor kelt és 5-kor találkozott a lánnyal, addig együtt voltak, míg este ujra nem ment dolgozni. Új barátok, de a régiek sem, ebbe az időbeosztásba nem fértek bele.  Mindent megtettek, hogy Norbit rossz színben tüntessék fel, és csak Ők a jók, a lány szeretett barátai!!!  Míg 2009. decemberében kiderült, egy Szegeden elvégzett toxikológiai vizsgálat szerint, hogy Norbi NEM ÁLLT SEM GYÓGYSZER, SEM ALKOHOL, SEM KÁBÍTÓSZER HATÁSA ALATT! ! ! /Bár olyan toxikológiai jelentés is rendelkezésünkre áll egy budapesti Toxikológiai Laboratóriumból, amely szerint Norbi közepesen alkoholos befolyásoltság alatt állt!!! Ezt a jegyzőkönyvet a Biztosítóhoz is megküldték!!!  Bár drogos és alkoholos befolyásoltság során a casco biztosításra nem fizetnek, ebben az esetben kb. 10 hónap elteltével "rendezték" a kárt!!!  / Norbit soha nem láttuk sem drogos, sem alkoholos befolyásoltság alatt, utólag bármit mondhatnak és rákenhetnek, felelőssé tehetik más halála miatt, Ő már nem tud védekezni. Akkor sem tudott volna ha életben marad, hiszen úgy befolyásolták az ügy menetét, hogy minden felelősség Norbira hárult. Ha életben marad, akkor is Ő a hibás, nem adtak volna lehetőséget a védekezésre, nem tudta volna bizonyítani igazát, mint ahogy nekünk sem volt rá lehetőségünk. Talán többet elérhettünk volna, ha az a másik család nem azt hangoztatja, hogy mindez "kényszerképzeteim szüleménye", hanem tesznek is azért, hogy kiderüljön az igazság!!! Ezeken az oldalakon csakis azért vannak fenn az üggyel kapcsolatos iratok és képek, hogy mindenki láthassa, mi folyik itt, hogyan lehet eltussolni egy gyilkossági ügyet, hogyan lehet tönkretenni emberek, családok életét!!!/  A barátnő azt is elmondta, hogy az autó mely részén és hogyan zuhantak ki - netán Ő is ott volt a helyszínen, vagy a tettesek mesélték neki???!!!  Bár egy gyertyagyujtás során leírja 2010.06.28-án:  "1 éve... Hajnali fél 2kor kint voltunk Edinával a helyszínen....."   Jegyzőkönyvek szerint tanú aki az esetet látta volna nem jelentkezett, a környéken dolgozók csak a hanghatásokra lettek figyelmesek, de mire kiértek az útra már csak a keresztbefordult autót látták.  Mégis a BRFK Közl. rend. Osztálya a későbbiekben több hamis tanút is állított, akiknek a vallomása nem vág egybe! ! !  2009.08.26-án egy taxist kerestek, /EKKOR MÉG CSAK EGY TANURÓL VOLT SZÓ/, de a taxitársaság 2 hónap elteltével sem tudta megmondani a BRFK-nak melyik taxisról van szó, majd október elejére kiderült, még 3 tanút hallgattak ki július közepén, akikről addig szó sem volt. Egyetlen jegyzőkönyvben sem szerepeltek, sőt nem is hallottunk csak a taxisról!!!  Amikor látták a Nagybani piacról, hogy a "baleset" előtt egy világos színű Alfát üldözi egy rendőrautó, akkor azt is elmesélték, hogy előtte nap szintén történt egy baleset a Nagybani előtt, amikor egy BMW-t üldöztek a rendőrök, nekiütköztek, a BMW a levegőbe "repült", majd az árokba csapódott!!! Ez az eset szerencsésen végződött, a "résztvevők" elhagyták a helyszínt!!!  Ezt az ügyet tőlünk függetlenül a barátnő is megemlíti vallomásában.  Tudni kell azt is, hogy Norbi, a lány és a rendőrök ismerték egymást.  A rendőrök a meghalt lány baráti köréhez tartoztak.  8 év elteltével sem tudjuk, miért kellett Norbinak meghalnia?!!! Talán azért, mert a lány lecserélte vele volt közös barátjukat, aki azután telefonon /és sms-ben/, többször is megfenyegette Norbit. "Hát ennyi...csináld úgy h mégegyszer nehogy meglássalak".   Mind a mai napig az Alfa a rendőrség Mélyfúró utcai telephelyén áll, /napi 500.-ft+áfáért/, igaz az elmúlt években a feljelentést követően nem kérték az összeg kifizetését, valamint az autó forgalomból való kivonatását sem. Ellenben 2016 év végén rejtélyes módon ideiglenesen kivonták a forgalomból, mivel az autón nincs felelősségbiztosítás!!! /bár szerintem egy több mint 7 éve totálkáros autóra nem is kell kötni...   - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - http://itree. hu/memorial_place/beke. norbert http://www. gyertyagyujtas. hu/index. php/16180. kivalasztott Részletesen a gyertyák megjelenítése után olvasható az ügyről. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -       A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé, nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek, nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam.  Ezeket soha nem mondtam el nekik.  Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet...attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni..  Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem, vagy mondtam.  Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.        Itt vagyok, Anya, nézlek az égből Majd idefenntről vigyázok Rád Könnyeiddel én simítom arcod Eljut hozzám minden imád. Itt vagyok, Anya, ne félj, jól vagyok Testem elhagytam, lelkem szabad Felhőről felhőre ugrándozva Egy csodás világ felé halad. Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom Csak szeretet és mennyei fény Itt vagyok, Anya, és egy sugáron Eljövök Hozzád minden nap én. Lelked érintem, álmod vigyázom Örködni fogok léted felett S örömmel nézek vissza a múltra Hiszen annyira jó volt Veled. Itt vagyok, Anya, suttogó szélként Harmatcsepp ként egy fűszál hegyén Szíved ha dobban. . . . . . velem lüktet Ezért amíg élsz itt leszek én!   A kín nem enyhül, bár telik az idő. Hónapra hónap jő. . . eltelik sok- sok idő. Az időt, mit Veled tölthettem Csak egy pillanatnak érzem, Nem maradt más nekem, Csak képek, álmok, emlékek. . .      Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem, Születtem 88, éltem halálomig. De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. Emlékezz rám. . .   Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem, még ma sem értem én; hogy pár kavics mindörökre bezárhat, hogy föld alatt a hazád és a házad, ugyan hogy érteném. N e m haltam meg, itt vagyok Veled! Itt vagyok a sz omszéd szobában, hallom a hangodat, hallom, hogy hívsz. Elaludtam csupán, már nem fáj a világ. Nem haltam meg, csak a semmiben lebegek, Angyalok szárnyán szállok hozzád, s füledbe suttogom a nevedet. Felébredsz, de nem látsz engem, kétségbeesetten markolod a semmit. Pedig nem haltam meg! Létezem a szívedben, a lelkedben, az álmaidban, az emlékedben. . .     Hamar elmentél Túl hamar és fájón Millió könnycsepp kísért utadon. Drága szíved megszűnt dobogni Már nem hallhattad, az utolsó sóhajt Már nem érezhetted az utolsó ölelést Már nem láthattad a szeretteid zokogni. A csokrok, a rózsa Mind elhervad De a mosolyod, az emléked Örökre velünk marad. Mondd, egy anya hogy élheti túl… Hogy meghalt a gyermeke…? A csendbe üvöltött szavaim már senki sem hallja   Nyakamba már nem fonódik fiamnak karja!   Mondd, egy anya hogy élheti túl…?   Hogy porban fetrengő lelkemen taposva futok utánad, De soha el nem érlek… A semmibe üvöltöm, gyere vissza, kérlek! Lassan melléd sírom magam az égbe, hogy ne félj nélkülem a sötétbe’! Mondd, egy anya hogy élheti túl…? Hogy meghalt méhének gyümölcse, A fájdalom hegyes nyila hatol a tüdőmbe, hogy szorítsa ki az életet belőle. Mondd, egy anya hogy élheti túl…? A bánat őrült szorítását, A könnyek semmit sem enyhítő sikoltó zuhogását. Mondd, egy anya hogy élheti túl…?   A gyermeke halálát…?       Távol vagy tőlem és mégis oly közel, minden mozdulatomban, gondolatomban, kimondott szavaimban és féltve őrzött kincseimben ott rejtőzöl. Felbukkansz minden átálmodott éjszakán, s velem vagy. A hajnali józanság azonban mindig elér. Felébredek, de Te már nem vagy mellettem. Képzeletem tovább száll hozzád, hogy újra Veled lehessek, egyetlen rövid másodpercig, mintha valóság lennél, újra hús- vér, test és lélek, nem ábránd, álom, képzelgés, emlék. Bárcsak lenne még egy esély, bár ne kellene minden hajnal visszaadnom Téged a kegyetlen képzelet szárnyainak, mely elerepít és nem hoz többé vissza. Soha. De ha létezne valahol egy varázsital, melytől újra igaz lennél, nem csak gondolat. Többé nem félnék a pirkadattól, nem tűnnél el hirtelen, ha csak egyszer láthatnálak újra, akkor is. Lehet az messzebb a világűrnél, óceán fenekén, lehet hatalmas fának legtetején. Bárhol is legyen: megtalálom, ha csak egyszer hallhatom újra hangod, akár a halállal kelljen is ezért szembeszállnom: Megteszem! Csak látnám arcod minden vonását egyetlen percre. Talán nem igaz, ámítás, önmagam újabb, apró hazugságtengere, hol tovább ringatózom. Könnyebb bármi más: könnyebb puszta kézzel megmozgatni hegyeket, óceánt átszelve küzdeni a semmiért, az igazság elől gyáván futva, harcolni a legvégső, reménytelen ál- reményért, vagy az éjszakát várva, ébren is álmodni, mint meghallani az igazságot. Az álom elnyomta a hangját, pedig ordít: NE KERESD! Nem kell az óceánig mennem. Rád találok. Nem is voltál messze, itt feküdtél mellettem. Most már felébredtem. Látlak könnyes szemekkel, fölötted sírkőbe vésett drága neveddel és a felirat: Nyugodj békében. Szeretlek. . . .   És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom, De arcod, mosolyod, én a szívemben hordom. Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek. Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek. A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok, Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod, Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.   Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj gyermek haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!    

  "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván. . . Hogy megőrizzem emlékedet. . . “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. "v

Jó barát , bajtárs.

2015.11.19. Lassan 6 év telt el Azóta... Nagyon Hiányzol... Szeretünk...   2011. 06. 22. Születésnapod. . . Hugicádtól: " Boldog szülinapot Bátyus A Nap az égen is Neked ragyog, hisz ma van a Születésnapod. Rövid ez a pár sor, de benne van a lényeg, senki sem szeret úgy, mint mi szeretünk Téged! Hiányzooooooool :(" Anyutól és Aputól: " Suttogó esti szél, kedves angyalok Mondjátok meg NEKI, hogy mi még itt vagyunk. Mondjátok meg NEKI, hogy szülei és testvérei üzenik, Míg az életük tart. . . ÖRÖKKÉ SZERETIK. . . . " Megint előttünk egy Karácsony. . . Nehéz dolog együttélni a Hiányoddal. . . És most még nehezebb! Elfogadni pedig lehetetlen. . . Nagyon szeretünk. . . Kedves Öcsi! Ma egy éve, hogy elmentél. . . Nagyon hiányzol mindenkinek! ! ! Anyu és Apu egyik mai gyertyája Neked: " " 10 óra 55 perc " Kegyetlen perce a napnak! ! ! Borzalmasan fájdalmas órák követik. . . . . . . . . . . . ! ! ! ! ! Reggeli szavaid még mindig a fülemben csengnek, " Szia Anya, majd jövünk! " Sajnos utoljára. . . . . . . . ! ! ! ! ! ! ! Hisz azóta eltelt egy év nélküled! ! ! ! Nagyon hiányzol! ! ! ! ! ! " Anyutól és Aputól NEKED: " Hiányzol nagyon! Ugye tudod? Nélküled már semmi sem olyan, mint régen, Egy fájó könnycsepp lettél mindannyiunk szívében. Feledni TÉGED soha nem lehet, Csak meg kell tanulni élni NÉLKÜLED. . . " Halottak napján. . . . Ezeket a sorokat Hugicád írta Neked: " Sya Bátyus! Tudod ma rád gondolok egész nap! Múltkor megjegyeztük Zsuval, hogy most hogy gipszben vagyok biztos mondod hogy " Ajj Bobi de béna vagy" Tavaly ilyenkor emlékszem együtt mentünk ki Anyuékkal a temetőbe gyertyát gyújtani! Emlékszem milyen hideg volt és hogy bandukoltunk felfelé. És még meg is jegyeztük hogy milyen szépen ki van világítva minden, mintha karácsony lenne, ahogy a sok szép gyertya ég! Soha nem gondoltam volna, hogy most nélküled tesszük meg ezt az utunkat és hogy egy évre rá érted is gyújtjuk majd a gyertyákat. :( Hiányzol nagyon. . . " És én is üzennék Neked: Minden nap gyújtunk érted mécseseket, gyertyákat. . . De iszonyatosan nehéz. . . Nehéz, és még mindig felfoghatatlan, hogy a temetőben ÉRTED is gyújtottunk. . . HALOTTAK NAPJÁN. . . Más volt, mint a többi alkalommal. . . Bármennyire is szeretném felfogni. . . Nem megy. . . Nagyon szeretlek, és rettenetesen hiányzol. . . Puszil: Nővérkéd. . . Zsu  " Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. (. . . ) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér. " /Laurell Kaye Hamilton/ Nyénye írta Neked Születésnapodra : . . . " Lehettél volna ma 21 éves. . . Vihettem volna a " ti csak mindig ilyet tudtok sütni" tortát . . . Nem tehetem meg soha többé . . . Már csak emlékezhetek, sírdogálhatok, gyertyát gyújtok az emlékedre . . . " http://www. cardex. hu/index. php? id=15&katid =41& klid=274 KIMONDHATATLANU L HIÁNYZOL! ! ! " A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem. " /Danielle Steel/ " Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek. " /Alyson Noel/ " Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk, Emléked örökké él. Emlékedet őrzi mind, ki hű barát. Elrabolt az ár élted hajnalán, Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált: Mért vitt téged el ez a rút világ? " /Kronos/ " Eszembe jutnak az együtt töltött napok, Fülemben újra megcsendült a hangod. Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod. . . Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak Neked. Örök világosságban, békességben nyugodj. . . Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod! " Szeretünk. . . " Bűnösek az emberek és az ártatlan ki távozik. A legszomorúbb történet a világ meg nem változik. Csak még egy percet adj mielőtt odaadnám mindenem, Átkozlak Istenem mert elvetted a testvérem! Sajnálom, hogy büszke voltam, én vagyok kit megvetek, Ezernyi alkalom volt nem mondtam, hogy szeretlek! Csak még egy percet melletted, én odaadnám életem, Szívemben csak félelem, most megszűnik az értelem. Gondolkozok mindenen és előtör a fájdalom, Annyi mindent nem éltél meg! Úgy sajnálom! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! " " Egy váratlan percben életed véget ért, Mint vihar a rózsáját, a halál tépte szét, Búcsúzni nem tudtál, ajkad nem engedett Amit mondtál volna, - tudja aki SZERET! " " Az elvesztett szeretet szeretet marad. . . Csupán más alakot ölt. Nem látod szeretteid mosolyát, nem tudod etetni őket, vagy összekócolni a hajukat, vagy körberöpíteni a táncparketten. De mikor ezek az érzések elhomályosulnak , akkor egy másik megerősödik: az emlékezet. Az emlékek lesznek a társaid. Ezeket táplálod. Ezeket tartod kezedben. . . És ezekkel táncolsz. . . . " /Mitch Albom/ " Ha egy nap már nem leszek, s már nem látsz, amint besétálok az ajtón, ahogy mindig tettem, akkor keress az égen, amelyet a nappal türkizre festett. A csillagokban, amelyektől felragyognak a mennyek. Az illatosan lángoló rekettyében, amely a dombokat koronázza. S látni fogsz szeretteid szemében. Keress engem szíved csendes zugaiban. " /Stephanie Sorrel/ " Könnyeket hullathatsz, mert elment, vagy mosolyoghatsz, mert élt. Becsukhatod szemed, s kívánhatod, hogy visszajöjjön, vagy kinyithatod szemed, s láthatod, mi mindent hagyott hátra. Emlékezhetsz Rá, s csak arra, hogy elment, vagy ápolhatod emlékét, hogy tovább élhessen. " Anyu és Apu NEKED: " Sokszor még nappal is ébren álmodunk, nevetve jössz felénk, s újra találkozunk. De az álom elszáll, hamar felébredünk. A TE emléked örökre itt marad Velünk. " " Minden gyertyát érted gyújtok a sötétben titokban, Minden könnyet érted ejtek kínzó fájdalomban. A lélek zokogva üvölt fel a csendben, A GYŰLÖLET miattad izzik a szívemben. Imádkozom bújva és remegve, Beszélek hozzád félve és szeretve. Ne tudja senki, hogy imádlak, Fityiszt mutatok a világnak. Ne tudják, hogy hiányod meggyötör S bánatom némán, de lassan öl. Magányomat megtartom remegve, Emléked örökké szeretve! ! ! " NAGYON HIÁNYZOL! ! ! " Gyújtok egy gyertyát és gondolok rád, Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád. Olvad a viasz, a kanóc leég, Lelkemben bánat s a szívem sötét. A kezed már soha nem foghatom, A szemeidbe soha már nem nézhetek. . De senki nem veheti el tőlem az emlékedet. " Fájdalmas a Karácsony így Nélküled, de szívünkben itt vagy örökre ! ! ! ! ! NAGYON HIÁNYZOL! ! ! . . . :' - ( " Ha megkérdeznék, hogy mit nem mondtam el, van- e még szó, amit mondani kell, van- e még szó, kimondható, ha megkérdeznék, csak annyit mondanék: Köszönöm azt, hogy itt voltál Velem, csak ennyi volt, az életem, csak ennyi volt, és NINCS TOVÁBB, Ha megkérdeznék, csak annyit mondanék. . . . . " " A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . . " /Republic/ Köszönetet mondunk mindazoknak, akik Noohbi temetésén megjelentek, ravatalára koszorút, virágot helyeztek és mélységes bánatunkban részvéttel osztoztak. A gyászoló család Noohbitól 2009. december 03. - án 14 órakor veszünk búcsút a balatonfőkajári temetőben. " Az Ő szíve pihen, a miénk pedig vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, hanem amelyet szívünkben hordunk, egy életen át, csendesen. Hisz kinek a kisfiát fedi a sírhalom, csak az tudja milyen az igazi fájdalom! " Felfoghatatlan. . .

"Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál." "Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok: az a halott a koporsóban  nem én vagyok. Csak hamu az, elomló televény. A láng eltünt. A láng, - az voltam én."   Rettentően hiányzol. Nagyon szeretlek   Anya "Vajon hány mérföld innen a mennyország? Ugye, nincs is mérföld, sem távolság? Csupán egy lélegzet, ami után nincs tovább. Csak egy gondolatnyi villanás, egy nem látható szárnyalás. A fénylő hit, hogy a lélek nem vész el s hogy a mennyország közelebb, mint gondolnánk. Mert az az illat, az a lebbenés a vállamnál, csak Te lehetsz, senki más..."  

Apának! Itt hagytál engem teljesen egyedül, Tiszta tudatom a bánatba menekül. Kereslek Téged, futok hegyen, mezőn, Kezdek fáradni, elfogyott az erőm. Kiáltok messzire, választ nem kapok, Apa merre vagy? . . . egyedül vagyok. Hiányod elemészt, sorsom rosszra fordul, Szívemen a seb soha be nem gyógyul. " Az élet megy tovább" . . . ezt szokták mondani. Nélküled ez nem megy, kezdek kialudni. Egy vigaszom lesz csak, tiltakozhat bárki: Átölelsz, s megsúgod: " Szeretlek buta Táti! "

,, Volt egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak tovább csak a közepéig. Beleszólt a végzet, ebbe a mesébe, mikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe."       " Itt vagyok, Anya, nézlek az égből Majd idefentről vigyázok Rád Könnyeiddel én simítom arcod Eljut majd hozzám minden imád   Itt vagyok, Anya, ne félj, jól vagyok Testem elhagytam, lelkem szabad Felhőről felhőre ugrándozva Egy csodás világ felé halad   Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom Csak szeretet és mennyei fény Itt vagyok, Anya és egy sugarán Eljövök Hozzád minden nap én   Lelked érintem, álmod vigyázom Őrködni fogok léted felett S örömmel nézek vissza a múltra Hiszen annyira jó volt Veled   Itt vagyok, Anya, suttogó szélként Harmatcseppként egy fűszál hegyén Szíved ha dobban. . . velem lüktet Ezért amíg élsz, itt leszek én"                      

Hogy , , Ő'' milyen ember volt? Hát, , ő, , volt az én egyetlen szerelmem, hűséges társam! És három szép gyermekem édesapja! Mindene a családja a gyermekei voltak! Imádta az unokáit! ! Ő volt az aki csak szeretetet tudott adni, A legjobb szívű ember volt a világon. Több mint harmincnyolc évet éltünk boldog házasságban. Én mint a felesége soha nem kívánhattam volna, Jobb és megértőbb társat magamnak! A világon a legjobb gyermek, édesapa, nagyapa és férj volt. Nagyon sok barátja és ismerőse volt. Mindenkihez volt egy- két jó szava! Kicsikhez nagyokhoz egyaránt! Hosszú betegség és műtétek sora után, Fájdalmait szó nélkül türve, hagyott itt bennünket! Mióta elment, rettenetesen hiányzik, És nem tudom még most sem felfogni, Azt, hogy nincs többé! ! Vigyázzanak rád az angyalok! Örök álmod legyen szép és nyugodt!            

született: 1900.nov.2. Szentes - meghalt: 1981.márc.27. Szeged Anyu született: 1913.ápr. 6. Szarvas - Meghalt: 1994.aug.17.   Szeged -  leánykori neve: Podani Anna Nagymama született: 1893 - meghalt: 1960. Szarvas - leánykori neve Behan Anna Apu hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Apu hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK! Anyu hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Anyu hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK!        NAGYMAMÁM DRÁGA LELKEDÉRT ÉGJEN!!!     

Amíg őrzöl valakit a szívedben, addig nem veszíted el soha! Számomra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok! Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S én köszönöm, hogy ő lehetett az én Édesapám. Addig vagy boldog míg van ki szeret, aki a bajban megfogja a kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed, ha nincs már veled! Szeretlek! Találkozunk!

Amíg őrzöl valakit a szívedben, addig nem veszíted el soha! Mindenre megtanítottál, kivéve arra, hogyan lehet élni Nélküled. Számomra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok! Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S én köszönöm, hogy ő lehetett az én Édesanyám. A hétköznapok egyszerűségét is ünneppé tudtad varázsolni nekem. Bármi történik is az életemben, tudom, hogy érek valamit - MIATTAD. Életem egén fénylő csillag voltál, Itt hagytál engem, még csak nem is szóltál, Most, hogy már kialudt az az áldott fényed, Pótolhatatlan lesz a Te drága lényed. Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! Nem fogom már elgyöngült kezed, nem símogatom őszülő fejed, nem tekint rám aggódó szemed, marad a csend. . . . . , Mindent köszönök Neked! Nagyon szeretlek! Találkozunk!

- Bajusz Kristóf 11 éves szerető piciny kis szíve 2015.02.19.-n 15:14 perckor, gyógyíthatatlan 10 hónapos, (GBM) méltósággal viselt betegség után, álmában megszűnt dobogni. [2015.02.19.] - Most volt az első olyan szülinapod ahol nem voltál köztünk, mit is mondhatnék..., gyújtok egy újabb gyertyát...! [2016.01.31.] - Most lennél 20 éves Töki, és sajnos a gyertyák nem a tortádon égnek, nagyon hiányzol nekünk! [2024.01.31.] - Már 9 éve, hogy itt hagytál minket, mégsem telik el nap, hogy ne gondolnánk rád, hiányzol nekünk! [2024.02.19.] A TE SZERETŐ NAGY CSALÁDOD, BARÁTOK NAGYON HIÁNYZOL, SOSEM FELEDÜNK! "Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal, És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal. Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata: Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka."   "Nem tudunk már nélküled boldogságban élni, S szívünkből e fájdalmat ki sem tudjuk tépni. Rád gondolunk éjjel, rád gondolunk nappal, Itt leszel Te velünk a mindennapjainkban!" "Bimbó voltál édes kis gyermekünk Mikor a halál elrabolt tőlünk Angyal lettél ez az egy vigaszunk Imádkozzál érettünk, korán letört virágunk." https://www. facebook. com/bajusz. kristof

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!. . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?. . . Amit nem lehet elmondani. Örökön örökre velem maradsz.  “Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod veszteség volt és pusztulás, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána. A halál miatti elkeseredés elpusztította magát a szeretetem tárgyát, ám a halál ténye nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam. Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.” (Marjorie Pizer)“   Csináljuk azt, hogy visszatekerjük az időt és nem engedjük meg, hogy ez megtörténjen. Csináljuk azt, hogy felhívlak telefonon és felköszöntelek. Csináljuk azt, hogy a tortádon gyújtunk gyertyákat, nem a mécsestartóban és a temetőben. Csináljuk azt, hogy a nevetéstől folynak a könnyeink, nem a szomorúságtól. Csináljuk azt, hogy visszatekerjük az időt és minden rendben lesz. Hülyéskedünk, sírva röhögünk, téged ünneplünk, jót ebédelünk és semmi sem rossz a mai napban. Mert ezt érdemelnéd! Hiányzol nekünk! Szeretünk! Sugár- Somogyi Krisztina