2011. 06. 22. Születésnapod. . . Hugicádtól:
" Boldog szülinapot Bátyus
A Nap az égen is Neked ragyog, hisz ma van a Születésnapod.
Rövid ez a pár sor, de benne van a lényeg, senki sem szeret úgy, mint mi szeretünk Téged!
Hiányzooooooool :("

Anyutól és Aputól:
" Suttogó esti szél, kedves angyalok Mondjátok meg NEKI, hogy mi még itt vagyunk.
Mondjátok meg NEKI, hogy szülei és testvérei üzenik, Míg az életük tart. . .
ÖRÖKKÉ SZERETIK. . . . "

Megint előttünk egy Karácsony. . .
Nehéz dolog együttélni a Hiányoddal. . .
És most még nehezebb! Elfogadni pedig lehetetlen. . .
Nagyon szeretünk. . .

Kedves Öcsi! Ma egy éve, hogy elmentél. . .
Nagyon hiányzol mindenkinek! ! !
Anyu és Apu egyik mai gyertyája Neked:
" " 10 óra 55 perc " Kegyetlen perce a napnak! ! ! Borzalmasan fájdalmas órák követik. . . . . . . . . . . . ! ! ! ! ! Reggeli szavaid még mindig a fülemben csengnek, " Szia Anya, majd jövünk! " Sajnos utoljára. . . . . . . . ! ! ! ! ! ! ! Hisz azóta eltelt egy év nélküled! ! ! ! Nagyon hiányzol! ! ! ! ! !

" Anyutól és Aputól NEKED:
" Hiányzol nagyon! Ugye tudod? Nélküled már semmi sem olyan, mint régen,
Egy fájó könnycsepp lettél mindannyiunk szívében. Feledni TÉGED soha nem lehet,
Csak meg kell tanulni élni NÉLKÜLED. . . "

Halottak napján. . . . Ezeket a sorokat Hugicád írta Neked:
" Sya Bátyus! Tudod ma rád gondolok egész nap! Múltkor megjegyeztük Zsuval, hogy most hogy gipszben vagyok biztos mondod hogy " Ajj Bobi de béna vagy" Tavaly ilyenkor emlékszem együtt mentünk ki Anyuékkal a temetőbe gyertyát gyújtani! Emlékszem milyen hideg volt és hogy bandukoltunk felfelé. És még meg is jegyeztük hogy milyen szépen ki van világítva minden, mintha karácsony lenne, ahogy a sok szép gyertya ég! Soha nem gondoltam volna, hogy most nélküled tesszük meg ezt az utunkat és hogy egy évre rá érted is gyújtjuk majd a gyertyákat. :( Hiányzol nagyon. . . "

És én is üzennék Neked:
Minden nap gyújtunk érted mécseseket, gyertyákat. . . De iszonyatosan nehéz. . . Nehéz, és még mindig felfoghatatlan, hogy a temetőben ÉRTED is gyújtottunk. . . HALOTTAK NAPJÁN. . . Más volt, mint a többi alkalommal. . . Bármennyire is szeretném felfogni. . . Nem megy. . . Nagyon szeretlek, és rettenetesen hiányzol. . .
Puszil: Nővérkéd. . . Zsu 

" Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. (. . . ) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér. "
/Laurell Kaye Hamilton/

Nyénye írta Neked Születésnapodra :
. . . " Lehettél volna ma 21 éves. . . Vihettem volna a " ti csak mindig ilyet tudtok sütni" tortát . . . Nem tehetem meg soha többé . . . Már csak emlékezhetek, sírdogálhatok, gyertyát gyújtok az emlékedre . . . "

http://www. cardex. hu/index. php? id=15&katid =41& klid=274

KIMONDHATATLANU L HIÁNYZOL! ! !
" A sír csak üres doboz. Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem. "
/Danielle Steel/

" Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek. "
/Alyson Noel/

" Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,
Emléked örökké él. Emlékedet őrzi mind, ki hű barát.
Elrabolt az ár élted hajnalán, Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált:
Mért vitt téged el ez a rút világ? "
/Kronos/

" Eszembe jutnak az együtt töltött napok,
Fülemben újra megcsendült a hangod.
Szinte látom minden mozdulatod,
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod. . .
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
Ezek a fények világítsanak Neked.
Örök világosságban, békességben nyugodj. . .
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod! "
Szeretünk. . .

" Bűnösek az emberek és az ártatlan ki távozik.
A legszomorúbb történet a világ meg nem változik.
Csak még egy percet adj mielőtt odaadnám mindenem,
Átkozlak Istenem mert elvetted a testvérem!
Sajnálom, hogy büszke voltam, én vagyok kit megvetek,
Ezernyi alkalom volt nem mondtam, hogy szeretlek!
Csak még egy percet melletted, én odaadnám életem,
Szívemben csak félelem, most megszűnik az értelem.
Gondolkozok mindenen és előtör a fájdalom,
Annyi mindent nem éltél meg! Úgy sajnálom! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! "

" Egy váratlan percben életed véget ért,
Mint vihar a rózsáját, a halál tépte szét,
Búcsúzni nem tudtál, ajkad nem engedett
Amit mondtál volna, - tudja aki SZERET! "

" Az elvesztett szeretet szeretet marad. . . Csupán más alakot ölt. Nem látod szeretteid mosolyát, nem tudod etetni őket, vagy összekócolni a hajukat, vagy körberöpíteni a táncparketten. De mikor ezek az érzések elhomályosulnak , akkor egy másik megerősödik: az emlékezet. Az emlékek lesznek a társaid. Ezeket táplálod. Ezeket tartod kezedben. . . És ezekkel táncolsz. . . . "
/Mitch Albom/
" Ha egy nap már nem leszek, s már nem látsz, amint besétálok az ajtón, ahogy mindig tettem, akkor keress az égen, amelyet a nappal türkizre festett. A csillagokban, amelyektől felragyognak a mennyek. Az illatosan lángoló rekettyében, amely a dombokat koronázza. S látni fogsz szeretteid szemében. Keress engem szíved csendes zugaiban. "
/Stephanie Sorrel/
" Könnyeket hullathatsz, mert elment, vagy mosolyoghatsz, mert élt. Becsukhatod szemed, s kívánhatod, hogy visszajöjjön, vagy kinyithatod szemed, s láthatod, mi mindent hagyott hátra. Emlékezhetsz Rá, s csak arra, hogy elment, vagy ápolhatod emlékét, hogy tovább élhessen. "

Anyu és Apu NEKED:
" Sokszor még nappal is ébren álmodunk,
nevetve jössz felénk, s újra találkozunk.
De az álom elszáll, hamar felébredünk.
A TE emléked örökre itt marad Velünk. "

" Minden gyertyát érted gyújtok a sötétben titokban,
Minden könnyet érted ejtek kínzó fájdalomban.
A lélek zokogva üvölt fel a csendben,
A GYŰLÖLET miattad izzik a szívemben.
Imádkozom bújva és remegve,
Beszélek hozzád félve és szeretve.
Ne tudja senki, hogy imádlak,
Fityiszt mutatok a világnak.
Ne tudják, hogy hiányod meggyötör
S bánatom némán, de lassan öl.
Magányomat megtartom remegve,
Emléked örökké szeretve! ! ! "

NAGYON HIÁNYZOL! ! !

" Gyújtok egy gyertyát és gondolok rád,
Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád.
Olvad a viasz, a kanóc leég,
Lelkemben bánat s a szívem sötét.
A kezed már soha nem foghatom,
A szemeidbe soha már nem nézhetek. .
De senki nem veheti el tőlem az emlékedet. "

Fájdalmas a Karácsony így Nélküled, de szívünkben itt vagy örökre ! ! ! ! ! NAGYON HIÁNYZOL! ! ! . . . :' - (

" Ha megkérdeznék, hogy mit nem mondtam el,
van- e még szó, amit mondani kell,
van- e még szó, kimondható,
ha megkérdeznék, csak annyit mondanék:
Köszönöm azt, hogy itt voltál Velem,
csak ennyi volt, az életem, csak ennyi volt,
és NINCS TOVÁBB,
Ha megkérdeznék, csak annyit mondanék. . . . . "

" A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek,
ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . . "
/Republic/

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik Noohbi temetésén megjelentek, ravatalára koszorút, virágot helyeztek és mélységes bánatunkban részvéttel osztoztak. A gyászoló család

Noohbitól 2009. december 03. - án 14 órakor veszünk búcsút a balatonfőkajári temetőben.

" Az Ő szíve pihen, a miénk pedig vérzik,
a fájdalmat csak az élők érzik.
Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem,
hanem amelyet szívünkben hordunk, egy életen át, csendesen.
Hisz kinek a kisfiát fedi a sírhalom, csak az tudja milyen az igazi fájdalom! "

Felfoghatatlan. . .