Odaadó férj és családapa

Legdrágább férj, apa és nagypapa

Búcsú nélkül mentem el én tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek.

Drága Anyukám, Apukám!  Nagyon hiányoztok nekem! Az én szívemben örökké éltek ! A csillagok között ünnepeltek,  Édesanya ma 8 éve hogy elmentél , Édesapa már 27 éve hagytál itt bennünket!

Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért. Végső utadra indultál megnyugodva, gondolatban kisértünk égi otthonodba. Ott fent míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod. Már egy éve,hogy örök álmodat alszod,nyugodj békében.

 "Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát, Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz Rá, s veled marad örökre. "

  Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen, Oly vonzó a fénye, mit nem érhetek el! Álmomban látlak, s mindig várlak, mert amíg élek nekem csillag leszel!    Drága Édesapám! Apu! Te voltál nekem a legdrágább ember a világon!    Megcsillan egy könnycsepp fájdalomtól égő szememben, nincs és nem is lesz olyan nap, hogy ne jutnál az eszembe! 22 vagy halott! Ma is csak azt kérdezem, hogy MIÉRT???? Miért kellett egy ilyen jó embernek, egy kedvesnek, egy viccesnek, egy segítőkésznek,  egy dolgosnak, egy precíznek, egy olyannak aki tele volt szeretettel. Jó férjnek, apának és nagyapának, vőnek, unokatestvérnek, barátnak  2 évig daganatos betegségben szenvednie és 59 évesen meghalnia? MIÉRT???? "Istenem súgd meg neki halkan, lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam. Álmomban keressen meg engem, még egyszer lássam, hadd öleljem meg. Nem szólnék róla, hogy tönkretesz a bánat, csak hadd lássam még egyszer az én Apukámat. Had legyen nekem ez a legszebb álom, Remélem tudja, hogy én minden nap várom..." Ma 25 éve, hogy elmentél, de azóta is minden nap velünk vagy és szeretünk! Te nekünk nem haltál meg! Apám ott fent az égbe! Gondolsz-e néha rám? mert én sokszor bámulva a légbe...Elgondolom milyen kár... Hogy ily korán meghaltál...Apám! (Radnóti) Drága Apu! Ma pont annyi idős vagyok, mint te a halálod napján: 59 éves 4 hónapos és 6 napos! Nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak ennyit élhettél, azt is az utolsó 2 évet betegen, nagy műtéttel a hátad mögött. Tíz éve vártam ezt a napot, hogy milyen lesz és bár én is túl vagyok egy nagy - igaz másfajta- műtéten - és milyen a sors: ugynazon kórházban ugyanaz az orvos műött meg, mint aki téged anno 28 éve, de bizakodó vagyok. Te nem merted vagy nem akartad kimondani a diagnózist, én kiírtam a fb-ra is, hogy igen: rákos vagyok. Ma már ez nem olyan nagy kunszt, mert ma valamiért ez rengeteg embert érint, bár a vége ugyanaz: halál. Neked annyival gazdagabb volt az élted ennyi idősen, hogy már 2 éves volt a várva várt kisunokád, akit a világon a legjobban szerettél, nekem most még nem születtek meg, de - jó hír-  már gondolatban - tervben-  vannak! Tudom, hogy imádnád a kis dédunokáidat is, mert te tele voltál szeretettel! Te ilyen voltál: jóindulatú, csupaszív, szerethető ember! Nyugodj békében!  

"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

34 évesen elment és már nem jött vissza. El sem lehet mondani, hogy mennyire fáj és nem múlik el soha. Talán még egyszer találkozunk. . . . Hiányzol nekünk. Szeretlek, semmi sem pótolhat.

       "Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!   Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!   Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,   Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!   Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!   Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!   Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,   Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!   De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,   Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!   Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,   Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!   Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,   Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!   Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,   Ne sírj Anya! Szeress! Csak erre kérlek! "                x