Mindig velünk lesztek Drága Szüleim!   Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled.     Számunkra Te sohasem leszel halott.   Örökké élni fogsz mint a csillagok.   Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám.   S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi Édesanyánk.     "Istenem súgd meg Neki halkan, lágyan szólj Hozzá, hogy ne zavarjam. Álmomban keressen meg engem, még egyszer lássam, hadd öleljem. Nem szólnék Róla, tönkretesz a bánat, csak hadd lássam még egyszer drága Anyukámat. Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom. Remélem tudja, hogy én minden nap várom. . . " "Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."        Drága Édesapámnak! (1927-2016)   "A hangod már a semmibe vész. A szemed sem ragyog már rám... Apu!Te elmentél s én itt  maradtam árván. Ha kívánhatnék valamit,azt kérném csak Neked. Legyél boldog Édesapám. s ne feledd lányod,örökké szeret..." Álmok közt újra láttam:  Kislány voltam én,  Álmok közt újra láttam:  Te jöttél felém.  Két karod átölelt,  Én így aludtam el,  Két szemed ragyogott,  Te így búcsúztál el:  "Ha hiányzom én néha majd,  Hát hunyd le két szemed,  Tárd ki a szívedet és nézd a kék eget.  A milliónyi csillagfényközt én is ott leszek,  S ha néha fáj majd, én meggyógyítom szívedet.  Ha a hulló levél földet ér egy őszi hajnalon,  gondolj rám, kicsi angyalom.  Az élet minket nem szakíthat el, én a szívedben élek,  s te mindig a szívemben leszel.(Vincze Gizella:Szívemben élsz) Apa hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Apa hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK!                                    

Drága Bátyám, emléked mindig őrizni fogom. Szívemben örökre velem leszel, nagyon szeretlek. Húgod   " Tudom én, nem hozhat vissza a gyertyafény. Mégis újra és újra meggyújtom a lángot, hisz annyira fáj a hiányod. E fény talán visszavezet ide, ha nappal nem, hát éjjelente. Velem lehetsz, ismét foghatom a kezed. Istenem, ugye megengeded. " " A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. " " Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (. . . ) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. " Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. "Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."

Nagypapám 1921 November 1-en született,  majd 2017 Július 2.-án hagyott itt bennünket. Nagymamám 1929 Február 6.-án született Győrben, és 2020 Augusztus 11.-én hagyta el  a földi világot Szombathelyen.

Pekár Árpád    1955.08.16 Szendrö   - 2009.01.18   Miskolc " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.  Hisz Napként az égen nektek ragyogok.  Ha szép idő van és kék az ég,  Jusson eszetekbe sok szép emlék!  Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!  Inkább a szép dolgokon kacagjatok!  Ha telihold van, az értetek ragyog.   S azt jelenti, hogy boldog vagyok.  Ha hullócsillag száll az éjféli égen,  Akkor mondjatok egy imát értem!  Én is imát mondok majd értetek,  Hogy boldog lehessen a szívetek.  Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!  Hiszen szívetekben jó helyen vagyok. "   

Céltudatos fiúgyermek. Soha senkit nem tudotvolna megbántani még szoval sem. Erős kitarttó . Jókedvu ugyes mindig csak jó munkájára koncentrált.

KEDVES SORSTÁRSAIM! KÖSZÖNÖM TIBIKÉMÉRT GYÚJTOTT GYERTYÁKAT! Bennünk alszik a világod,mit örökre itthagytál!Bennünk él már minden álmod mit még megsem álmodtál... Sok virág gyertyafény. Nagy bánat a miénk!

Férjem 1953.10.27-1982.12.03 Dettike 1977.05.25-1982.12.03 Andika 1979.02.19-1982.12.03 Édesanyám 1927.02.21-1975.11.25 Testvérem 1959.03.18-2018.05.14 Anyósom 1929-1999 (Klárika) Apósom 1921-1997 (Kami) SZÍVEMBEN ÖRÖKKÉ ÉLTEK! "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek Ők itt maradnak bennünk csöndesen még Hiszen hazánk nekünk a végtelenség."

Szívemben örökké ég egy gyertya lángja, melynek tüzét a szeretet és az emlékezés táplálja. Nagyon hiányzol Apu, nagyon szeretlek!  "" Sok éve, hogy szíve nem dobog,  S én azóta csak arra gondolok,  Miért is döntött ily fájón az ég?   Hisz annyira kellett volna még. . .   Kellett volna még a jó Apa,  Gyermekemnek drága jó Nagypapa.  Az életben egy békés kis sziget,  Kiönteni egy gonddal telt szívet.  Köszönöm hát, drága jó Apám,   Hogy életedben gondod volt rám,  S mert meghálálni sajnos nincs remény,   Emléked míg élek őrzöm én." "Istenem, súgd meg neki halkan, Lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam! Álmomban keressen meg engem, Még egyszer hadd lássam, hadd öleljem! Nem szólnék róla, miért gyötör a bánat, Csak hadd lássam még egyszer az ÉDESAPÁMAT. Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom, Súgd meg neki halkan, én mindennap várom."

Az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike. A keresztény tanítás szerint a Szentháromság egyik személye, Isten fia, és az emberiség Megváltója, aki emberré lett, keresztre feszítették és feltámadt. Más vallások is tiszteletben tartják, az iszlám például prófétaként tekint rá. Ismert a názáreti Jézus néven is.

Mindig volt egy- két jó szavad hozzánk!   Most az anygyalok vigyázzanak Rád!

         Köszönöm a gyertyákat!!!

                   Kedves Sorstársaim! Hálás szívvel szeretnék köszönetet  mondani a hosszú évek során fiamért  gyújtott gyergyákért, a sok-sok kedves megemlékezésért. Komoly szembetegségem nem teszi lehetővé  a további gyertyagyújtást, de  mindig szeretettel  gondolok rátok, és elhunyt szeretteitekre. Köszönettel : Gréti                                                 Istenem, kérlek óvd őt, és öleld át helyettem,    Hisz csak Te tudod mennyire szeretettem.                                                                                                                                                             (édesanya)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      "Köszönjük Neked Uram,               hogy Ő a miénk volt,   és az is marad,  mert aki szerettei szívében él,                          az nem hal meg,   csak távol van. "                                              Érted égjen a szeretet lángja drága kisfiam. Tudjuk, hogy távol vagy, de szívünkben, gondolatainkban örökkön - örökké élsz.          Csak csendesen imádkozunk, De utat hagyunk a reménynek, Hogy egyszer majd találkozumk. ...   A szeretet  örök, tisztán égő láng,   bennünk él akkor is ha fáj. . .       Nem tudunk mást tenni,   csak emlékezve sírni,   és Őt örökre szeretni.          Csak egy emlék maradt minden,            egy gyönyörű emlék:        Az, hogy itt éltél köztünk,                és velünk lehettél.  Csak egy vallomást mondunk:                Nagyon szeretünk! Itt élsz a szívünkben, soha nem feledünk!       (édesanya, édesapa),              " A szeretet gyönyörű szó, szép érzés,    Mely összefog kezeket, összeköt lelkeket,   S  gyógyítja az élet által okozott sebeket. "              Múlnak a percek, telnek az évek,   én még mindig visszavárlak  Téged.   Azt szeretném hinni, ez csak egy rossz álom,   s ha felébredek, arcod újra látom,   hallom hangodat, kedves nevetésed,   én még mindig  visszavárlak Téged                           (édesanya)             Örökre a szívünkben maradsz, mert végtelenül szeretünk.               Hiába mentél más hazába,  itt minden olyan, mintha visszavárna. Ha ránk gondolsz a messze égi partról, szinte hisszük,   most is élsz, csak alszol. . . .     "Küldöm a bánatom,  Küldöm a könnyem,  Küldöm a szívem melegét.  Tudom, hogy  Rád talál        Valahol mindez,        S megbocsátasz         A könnyekért. "                          (édesanya)             "Aki szeretett a földön,   akit szerettek a földön,   annak nincs halála."                     (Zelk Zoltán)    Van egy szó, mit úgy hívnak remény! Ha vigyázol rá, mindig benned él. Ha szívedbe zárod, ki fontos neked, bármerre jársz, ő ott lesz veled.   Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.  Őrizzük emlékedet, Mint a napsugarat a tenger,  Elrejtve, mélyen, szomorúan,  De szeretettel... "Mert messze vagy, mert messze vagy,  olthatatlan a szomjúságom,  hangodat, hogyha hallanám,  nem lenne több szomorúságom,  hogyha látnám szép arcodat,  le nem venném a szemem róla,  s titkon néznélek éjjel is,  álmodban, amiko r nem tudsz róla."                          -------- "Ha visszatérsz, ha visszatérsz,  mint fecske, ki a tavaszt hozza,  a fény is visszatér veled,  s megfordul majd az idők sodra,  a zaklatott szív elpihen,  s békén kinyit a szív virága,  ha visszatér a nap szeme  újra mosolyog a világra! "                            (Várnai Zseni)                Az élet szép, addig a pillanatig,  amíg olyan fájdalom nem ér,   mely hatalmas, az égig ér,  és súlyával darabokra töri a szíved.      Van egy kép, ami soha nem fakul el,  S a lelkünkből kitörölhetetlen.  Van egy szív, mely átölel,  S a végtelen távolon át is rád figyel.  Van egy érzés, amely soha nem halványul el,                           E m l é k e z é s.           Várlak. . . és nem jössz,   Szólítalak. . . és nem felelsz,   Kereslek. . . és nem talállak. . .   Várlak. . . várlak. . . várlak. . .                                  (édesanya)     Az élet elmúlik, d e az emléke k élnek,   S míg élünk, ő rizzük őket. . . .   Örök szeretettel a szívünkben.   Szívemben mindig ott élsz,   lelkemnek már része vagy,   nem számít most a távolság,   Magad vagy bennem a gondolat.    Virág és gyertya kezemben,   bennem csak halk sóhajok,   egy - egy gyertyát gyújtok,   lángjába én is beleolvadok.   Melegség járja át a szívem,    érzem szinte közelségedet,   lassan becsukom a szemem,   oly jó hinni itt vagy velem.    Sírodra teszem a virágot,   a szél zúgását hallgatom,   nyugodjon békében lelked,   örökké hiányozni fogsz!                               (édesanya)               Krisztán üzenete édesanya lelki  megnyugvásáér t.      Mikor nincs melletted senki      s úgy érzed, hogy vége,    Kulcsold össze két kezed,    nézz fel az égre.     Ott van Ő, ki meghallgatja    szíved minden bánatát,    Ott van Ő, ki megérti,    hogy neked mennyire fáj.     Ő ott van a lelked mélyén,    ott van, ha fáj a magány,    Ő vigasztal, ha sírni lát,    mert Ő vigyáz Rád.     Imáidban kérjed Őt,    Kérjed, hogy adjon erőt,    Hogy elviseld mi bánt, mi fáj    Kérjed, hogy Ő vigyázzon Rád.     Kérjed, hogy őrízze minden lépésedet,    Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled.         " Ha el is mentem, itt leszek veled,     Leszek a lelkeden aranykeret.     Mindig itt leszek titkon, észrevétlen,    Ha el is mentem, itt marad a léptem    Végig kopog az édes otthonon. "                                              (Goethe)         A szív sokáig tud fájni. . .  ha elveszíti, kit szeret.  Nyugalmát nem leli soha többé,  fájdalma nem enyhül,  S e zord világból  az emlékek közé menekül.    Angyalok kísérjenek égi utadon               drága kisfiam.                                 (édesanya) Lám ennyi az  élet, gondoltad - e ? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe. Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom, Szívünkben örök gyász és fájdalom.         Imára kulcsolom gyenge kezemet,  mert ez az, ami itt maradt nekem.  A hit, hogy ma már egy jobb világban élsz,  hogy könnyeim utánad viszi a szél.  A hit, hogy hallod minden halk szavamat,  hogy látod még minden mozdulatomat.  A hit, hogy  távolról vigyázol rám,   ha eljön az éjjel, eljössz Te is hozzám.   Mindig itt vagy velem! ! ! ! ! !                                     (édesanya)                           " Egy nap, melytől lehetsz idő ben bármily messze,    Minden egyes percébe, szíved hal bele.    Sebzi, sorvasztja meggyötört lelked,    Kit szívből szerettél, soha többé nem feledheted ! "           Könnyek tengerén csillog szemed, S Te  suttogod, már nem lehet! Csak egyetlen szót, ezer üvöltést, Mi gyógyítaná ez örök sebet? Angyal szárnyán repül szíved, S Te suttogod, itt vagyok veletek.                     Kereslek...   "Röpke lepke száll egy kis virágra,   Míg nagyon halkan duruzsol a szél.   Messze mentél, minden olyan árva,    És sajgó lelkem hosszú útra kél."                   Velem vagy a napfényben, velem vagy az esőcseppben, a harmatban, a hóesésben. Nem foghatom már a kezed, örök álom zárja le a szemed. Mindennap itt vagy velem, soha el nem múló fájdalommal, szeretettel őrzöm sok közös emlékeinket.                                                     (édesanya)  Amikor árnyamat felissza a nap,  Keress meg engem a nagy fák alatt,  A hulló levelek mesélnek neked,  Amikor majd én már nem leszek.  Látni fogsz és hallod a hangomat,  Simogasd meg majd akkor az arcomat,  Mert általad, benned élek tovább,  Én sem élhetnék ha te nem volnál,  De amíg te élsz én is itt leszek,  Mindent itt hagyok, semmit nem viszek,  Tied marad az ölelés, tied a szívem,  Ezt nem veheti el tőled már senki sem,  És a szemedet majd bármikor behunyod,  Mint a mesében én azonnal itt vagyok,  És vigyázok rád amíg van benned élet,  Mert amióta nem vagyok, már benned élek.   Várunk haza!  Rólad beszél most is, mint mindig az este, a szél. A beálló csend, a hajnal, az éj. Az ima, az álom, és minden szavunk. Várunk haza, ajtónk nyitva van! Lehunyt szemem mögött látlak, Hiszen már csak bennem élsz, A tegnapok emlékeivel, Minden utamra elkísérsz...   Krisztián üzenete édesanyának. Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,  Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!  Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,  Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!                      Hívta Őt valaki, akit csak Ő látott,  és átölelte csendesen az örökkévalóságot.  Szeretni ment a felhőkön át,    és vele repült az egész világ.         Armand Sully Prudhomme - Sóhaj       Nem látni őt, nem hallani,   nem szólni és nem vallani,   imádni híven, nem feledni,   folyton szeretni,   A két karunk felé kitárni,   a semmiségbe nézni, várni,   s ha nem jön, úgy is rámeredni,   mindig szeretni.    Szenvedni, s bírni, egyre bírni.   nem érni el, és sírni, sírni,   elhullani, könnyben feledni,   mindig szeretni.   Nem látni őt, nem hallani,   nem szólni és nem vallani,   de láztól és vágytól  veretni,   s mindig szeretni.   "Én nem halltam meg.     Az, ami nektek voltam,  még mindig vagyok.    Nevezzetek a nevemen,  beszéljetek hozzám  olyan könnyen és egyszerűen,  ahogy mindig.  Nevessetek és gondoljatok rám,  hiszen én itt vagyok veletek,  csak én az út   másik oldalán megyek."   Csak nézek az égre, és Ő jut az eszembe. Ő és minden cselekedete. Van egy dolog, amit tudok, Vele lehetek, amikor csak akarok. Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem, És Ő már fogja is a kezem. Az álom véget ér, én egyedül vagyok, De még mindig az Ő hangja az, amit hallok. Újra könnyes szemmel nézek az égre. HIÁNYZOL  - ezt suttogom halkan az égbe. Krisztián üzenete anyának. Ha ezüstös éjjen felnézel az égre, meglelsz ott is a csillagok szemében. Ott leszek, ott fent a messzi végtelenben, s boldogan mosolygok, akárcsak életemben. Csak felnézel az égre és meglelsz  ott is, akárcsak szívedben, ott élek most is. S gondolataid, ha este nálam járnak, üzenem egyszer mejd újra látlak. És majd egyszer, ha utolér a végzet, utad majd a mennyekben ér véget. S leülsz küzénk, és nézünk azokra a gyönyörű, boldog csillagokra. "Emlékük, mint a lámpafény az estben,    Kitündököl és ragyog egyre szebben    És melegít, mint kandalló a télben,    Derűs szelíden és örök fehéren.    Szemünkben tükrözik tekintetük még    S a boldog órák drága, tiszta üdvét    Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt    És élnek ők tovább, szűz gondolatként."    Csak pár évet, pár hónapot, a végtelenben egy napot Alszol egyedül gyermekem. Csak egyet álmodsz, és jövök, A földön itt misem örök, S melletted leszek újra én. És rád roskadok, Mindenem. Ott messze túl a Mindenen, Ott újra eggyé forradunk. Köröttünk zeng a végtelen, De túl a földi életen Nem érhet többé semmi vész. S újra viselem gondodat, Csak még pár földi dolgomat Elvégzem, s aztán jövök. Addig az álmod szép legyen, A másvilági réteken Szebbek talán az álmok is. Aludj, aludj, s már ott vagyok, A végtelenben egy napot Aludjál addig, gyermekem .                     Várlak   "Várlak a hajnal derengésében,    Várlak az est sötétjében.    Várlak, mikor hajam tépi a szél.    Várlak, mikor a Nap útra kél.    Várlak nyáron, várlak télen,    Várlak fényben, sötétségben,    Várlak ébren, várlak álmomban,    Várlak, örökkön örökké, magamban.    Várlak, míg ki nem huny szívemben a fény,    Várlak, míg a nappalt fel nem váltja az éj."           " Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,   E földi kíntól mentesülten, fénylőn,  Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,  Kik itt maradtunk fájdalomban élőn  Tenélküled."         "Csupán ábránd vagy már, fátyolozott lélek,    emlékek függönyén virágzó varázslat.    Szertefoszlanál ha megérintenélek,    rád csak a virrasztó tűnődés találhat.    Nem hozhatlak vissza a túlsó oldalról,    mégis hiszem, újra találkozol velem,    s ez minden magányos órámért kárpótol,    míg magad ölelve, készíted a helyem." "Valaki végleg elment, egy új állomásra ért,   Búcsúzni nem tudott, egy új világ hívta az ég felé.   Tudom, tudod és érted,   Ide már többé nincs visszaút,   Ha hallod hangom, hát nézz le,   Lepereg filmen újra a múlt.   Valaki végleg elmehet,   Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,   Így majd veled lesz mindig,   Lelke szabadon száll,   Vár a túlsó parton,   Hol nincsen határ.     Valaki végleg elmehet,   Őrizd meg emlékét a szívedben,   Akkor veled lesz mindig,   Lelke szabadon száll,   Vár a túlsó parton,   Hol nincsen már több határ.   Valaki végleg elment, remélem, hogy célba ért.   Tegnap még féltett, és éreztem mindig tekintetét.   Tudom, tudod és érted,   Ide már többé nincs visszaút,   Ha hallod hangom, hát nézz le,   Lepereg filmen újra a múlt.   Valaki végleg elmehet...."  Ott vagy most már, ahol senki se lát. Ott vagy most már, ahol semmi sem fáj! Ott vagy ahol már nincsenek kérdések. Ami utánad maradt színtiszta érzések! Gondolatban sírodnál suttogom a neved. Gondolatban sírodnál megfogom a kezed. Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem, És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem. S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem, Ne fájjon már semmi,csak Te ott legyél velem. Ne sírjon az,ki akkor nem jöhet velem, Mert aki utánam jön, annak majd én nyújtom a kezem!                 Kit őriz a szívünk, nem hal meg soha. Kit lelkünkkel látunk sosem megy el. Amíg fülünkben cseng tisztán még a hangja - Egy óvó szempár fentről minket figyel! Egy angyal vigyáz rád  valahol odafenn, de gyógyírt nem adhat idelenn. Pedig ha  most itt lennél velünk, Örömünnep  lenne e nap nekünk. S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna, a szeretet lenne annak lánggyújtój a. Csillag lettél! Minden este fent ragyogsz az égen! Majd gyertyát gyújtok, s lobogó fényében fohászt mondok: Lelked nyugodjon békében!      A Nap vigyázzon Rád, míg nem vagyok Veled,  A Hold kísérjen utadon, míg nem fogom a kezed.  A szél derüljön, amikor nevetsz,  De mindig tudd, én ott vagyok Veled.       Egy szál virág, egy gyertyaszál,  Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,  Emléked örökké itt van velünk,  Amíg élünk, Te is élsz velünk!            Mondd, hova tüntél drága gyermekünk...... Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek! Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek! Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek! Drága Krisztiánom,  ma tizenkettő éve amikor azon a  vasárnapon úgy döntöttél a mennyországot választod új otthonodnak, összetörve minden álmot, a szülői szíveket. Felfoghatatlan ami azon a napon történt. Árva szülőkké váltunk. Távol vagy, de mégis oly közel. Igaz nem láthatunk, nem ölelhetünk át, de jelen vagy a mindennapokban, melyeket időnként botladozva járunk. A sebek nem gyógyulnak, nem gyógyíthatóak, az eltelt évek megtanítottak velük együtt élni. Emléked fájdalommal, de szívünk meleg szeretetével őrízzük, míg élünk. "Hitünk a feltámadás, reményünk a viszontlátás, szeretetünk az emlékezés." "Itt hagytál engem, búcsú nélkül,   összetörve, reménytelenül.   Nem tudtam Tőled elköszönni,   és sok hibámat jóvátenni.   Már nem tudom elmondani,   mennyire nagyon szeretlek.   Én nem tudok lemondani,   folyton várlak, és kereslek."           "Azt hittem, az a nap a vég,    mikor te angyallá lettél,    s testem csak fél árvaként lép    tovább... magaddal temet tél..."            "És ámuló szemem     Könnyezve még kísér,    Midőn mint esti fény,    Már régen eltünél...    Helyetted éj vagyon    És fénylő csillagok,    Minden csillagban egy    Szentelt emlék ragyog."               "Valahol, a fényeken túl, ami szép volt s elmúlt, újra vár   valahol, az árnyakon túl, újra befogad egy távoli táj.   Ahol ő, aki elment már, ott kézen fog majd újra   odaérsz, hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra.   S az elveszett játékok életre kelnek, és körbe kigyúlnak a fények.   Régen várnak ránk az örökre szépek! "               "Végül elszakad az ezüstkötél,    összetörik az aranypohár,    a korsó eltörik a forrásnál,    és a kerék belezuhan a kútba.    A por visszatér a földbe,    olyan lesz, mint volt,    a lélek pedig visszatér Istenhez,    aki adta." Némelyek előremennek és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre, néha a szülő. De a teremtő úgy osztotta be , hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki  várja őt Drága Krisztiánunk bánatos, összetört szívvel gyújtjuk az emlékezés gyertyáját ezen a végtelenül szomorú napon. Gyertyánk fénye ragyogja be a hozzád vezető utat. Tizenhárom éve az álmok összetörtek, mint az üvegkorsó, és darabjaira hullottak. Árva szüleid azóta hordozzák ezt a nehéz keresztet földi életük keskeny ösvényét járva. Távoli fényben felragyog az arcod, nézzük, ahogy hulló csillagként átsuhansz az égen, s szívünkben megpihensz, nem kell már félned. Bennünk élsz tovább, és mi őrizzük a fényed. Távol vagy, de mégis oly közel, az út másik oldalát járva, ahol egyszer találkozni fogunk. Várj reánk !!!!                                 

Drága Mamikánk! 😇❤️ Ma 7 éve, hogy elkísértünk utolsó utadra! 😭😭 Pont 7 éve vittük a sírotokra a kis fenyőfát. Azóta sajnos én nem tudtam vinni a betegségem miatt. Aranka mindig vitte helyettem is. Sajnos már vele együtt töltitek az idei karácsonyt!  😭 Nekünk szomorúság, Nektek öröm.  Végtelenül hiányzol nekünk! ❤️❤️ Boldog karácsonyt odafenn a mennyben!😇❤️🌲 Drága Mamikám! Az első Anyák Napja Nélküled! Ami fájdalmat érzek, azt szavakba önteni nem lehet! Hiányzol nagyon! Szívem összes szeretetével, gyermeki hálával köszönök Neked mindent! Boldog Anyák Napját kívánok a mennyben........ ! Sok-sok szeretettel ölellek! Drága Mamikánk! ❤️❤️ "Angyal voltál, angyal lettél, ??Kedves  mennyországba emelkedtél. Az égi szép mennyországban, örök üdv és boldogság van. ❤️❤️ Érted kik most zokognak, a sírban is szeretni fognak. Van egy közös nagy vigaszunk, a lélek él, találkozunk!" Minden mulandó a földön, Minden elvész valaha, Csak a szeretet suttog, Soha...... soha......❤️❤️ " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!  Ha szép idő van, s kék az ég, jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, s azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "  

Tokár András 1959.11.10 Sajószentpéter -2008.09.26 Budapest A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,  a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.  Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,  elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . .  Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,  mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. . .