Született:
1959. 11. 01. Vonyarcvashegy
Elhunyt:
2002. 08. 29. Budapest
Drága Bátyám, emléked mindig őrizni fogom. Szívemben örökre velem leszel, nagyon szeretlek. Húgod
" Tudom én, nem hozhat vissza a gyertyafény. Mégis újra és újra meggyújtom a lángot, hisz annyira fáj a hiányod. E fény talán visszavezet ide, ha nappal nem, hát éjjelente. Velem lehetsz, ismét foghatom a kezed. Istenem, ugye megengeded. "
" A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. "
" Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (. . . ) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. "
Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra,Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna.
"Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer,
Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."
Első gyertya meggyújtva: 2009. 10. 20.