Szívemben örökké ég egy gyertya lángja, melynek tüzét a szeretet és az emlékezés táplálja. Nagyon hiányzol Apu, nagyon szeretlek!  "" Sok éve, hogy szíve nem dobog,  S én azóta csak arra gondolok,  Miért is döntött ily fájón az ég?   Hisz annyira kellett volna még. . .   Kellett volna még a jó Apa,  Gyermekemnek drága jó Nagypapa.  Az életben egy békés kis sziget,  Kiönteni egy gonddal telt szívet.  Köszönöm hát, drága jó Apám,   Hogy életedben gondod volt rám,  S mert meghálálni sajnos nincs remény,   Emléked míg élek őrzöm én." "Istenem, súgd meg neki halkan, Lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam! Álmomban keressen meg engem, Még egyszer hadd lássam, hadd öleljem! Nem szólnék róla, miért gyötör a bánat, Csak hadd lássam még egyszer az ÉDESAPÁMAT. Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom, Súgd meg neki halkan, én mindennap várom."

Hihetetlen, felfoghatatlan, tragikus halála nagyon sokakat megrázott és értetlenül állunk előtte, ezúton is szeretnénk emlékét megőrizni. "Akarjuk és hisszük, nem ennyi az élet, S Te mosolyogva nézel ott fenn az égen. Aludd örök álmodat békében, csendesen, Lágy szellő öleljen kedvesen."

Az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike. A keresztény tanítás szerint a Szentháromság egyik személye, Isten fia, és az emberiség Megváltója, aki emberré lett, keresztre feszítették és feltámadt. Más vallások is tiszteletben tartják, az iszlám például prófétaként tekint rá. Ismert a názáreti Jézus néven is.

 

Drága Bátyám, emléked mindig őrizni fogom. Szívemben örökre velem leszel, nagyon szeretlek. Húgod   " Tudom én, nem hozhat vissza a gyertyafény. Mégis újra és újra meggyújtom a lángot, hisz annyira fáj a hiányod. E fény talán visszavezet ide, ha nappal nem, hát éjjelente. Velem lehetsz, ismét foghatom a kezed. Istenem, ugye megengeded. " " A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. " " Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (. . . ) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. " Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. "Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."

 

Mindig velünk lesztek Drága Szüleim!   Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled.     Számunkra Te sohasem leszel halott.   Örökké élni fogsz mint a csillagok.   Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám.   S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi Édesanyánk.     "Istenem súgd meg Neki halkan, lágyan szólj Hozzá, hogy ne zavarjam. Álmomban keressen meg engem, még egyszer lássam, hadd öleljem. Nem szólnék Róla, tönkretesz a bánat, csak hadd lássam még egyszer drága Anyukámat. Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom. Remélem tudja, hogy én minden nap várom. . . " "Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."        Drága Édesapámnak! (1927-2016)   "A hangod már a semmibe vész. A szemed sem ragyog már rám... Apu!Te elmentél s én itt  maradtam árván. Ha kívánhatnék valamit,azt kérném csak Neked. Legyél boldog Édesapám. s ne feledd lányod,örökké szeret..." Álmok közt újra láttam:  Kislány voltam én,  Álmok közt újra láttam:  Te jöttél felém.  Két karod átölelt,  Én így aludtam el,  Két szemed ragyogott,  Te így búcsúztál el:  "Ha hiányzom én néha majd,  Hát hunyd le két szemed,  Tárd ki a szívedet és nézd a kék eget.  A milliónyi csillagfényközt én is ott leszek,  S ha néha fáj majd, én meggyógyítom szívedet.  Ha a hulló levél földet ér egy őszi hajnalon,  gondolj rám, kicsi angyalom.  Az élet minket nem szakíthat el, én a szívedben élek,  s te mindig a szívemben leszel.(Vincze Gizella:Szívemben élsz) Apa hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Apa hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK!                                    

Nagypapám 1921 November 1-en született,  majd 2017 Július 2.-án hagyott itt bennünket. Nagymamám 1929 Február 6.-án született Győrben, és 2020 Augusztus 11.-én hagyta el  a földi világot Szombathelyen.

Férjem 1953.10.27-1982.12.03 Dettike 1977.05.25-1982.12.03 Andika 1979.02.19-1982.12.03 Édesanyám 1927.02.21-1975.11.25 Testvérem 1959.03.18-2018.05.14 Anyósom 1929-1999 (Klárika) Apósom 1921-1997 (Kami) SZÍVEMBEN ÖRÖKKÉ ÉLTEK! "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek Ők itt maradnak bennünk csöndesen még Hiszen hazánk nekünk a végtelenség."

Mindenki, aki ismerte tudja, hogy egy hihetetlen energikus és szuper kiscsaj volt!  Rengeteg programban, táborban, rendezvenyen, versenyen részt vett. Imadott beszelni, mesélni, szervezni...Ő igy volt tokeletes! <3 Már most nagyon hianyzol Zsuzsó! <3

Mindig volt egy- két jó szavad hozzánk!   Most az anygyalok vigyázzanak Rád!

KEDVES SORSTÁRSAIM! KÖSZÖNÖM TIBIKÉMÉRT GYÚJTOTT GYERTYÁKAT! Bennünk alszik a világod,mit örökre itthagytál!Bennünk él már minden álmod mit még megsem álmodtál... Sok virág gyertyafény. Nagy bánat a miénk!

Tokár András 1959.11.10 Sajószentpéter -2008.09.26 Budapest A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,  a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.  Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,  elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . .  Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,  mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. . .

Édesapánk:1925.07.19. Szendrö     - 1992.01.02 Edelény Édesanyánk: 1927.02.28 Szendrö- 2010.03.29 Kazincbarcika   Mikor Rád gondolok s lehunyom szemem  szeretném hallani hogy ezt mondod nekem:  Ne sirj, itt vagyok veled  Nem mentem el csak megpihenek  Drága Szüleinknek: Megpihen a lelkem s vissza jövök hozzád Azt igértem odafentröl figyellek titeket és vigyázok rátok ez igy is van, Tudjátok  Ne sirj itt vagyok veled letörlöm könnyeid s megfogom kezed  Ha majd mélyen alszol örzöm álmodat  Közben elmesélem mostani sorsomat  Elmondom neked hogy milyen itt élni  béke, boldogság vesz körül s örök szeretet  mely sugárzik felém töletek  soha soha ne feledjetek!  Nem feledünk Soha! Nagyon hiányzol! Lányaid:Marika és Éva