A legdrágább nővérem, aki édesanya, nagymama és dédmama volt.

Drága Fiunk, Zoltán -   2012. decemberr 13- án, egy szörnyű napon itt hagyott minket! Ezt nem lehet felfogni, megérteni, tudomásul venni.   Az életünk egy része eltávozott vele, amig élünk, persze velünk marad,  ott van a szívünkben örökre, - de akkor sem lehet elfogadni! ! ! DRÁGA KISFIAM, ZOLTÁNOM, nyugodj békében! ! !

Mike Gizella Andrea (élt 37 évet) . Az én drága kincsem két kicsi gyermekünk Félix(7) és Heidi(4) drága anyukája. Az én életem értelme támasza. Imádta gyermekeit imádtuk egymást jobban rosszban kitartotunk. Gyönyörű 13 évet éltünk együtt szereteben, szerelemben. Azonban a szörnyű kor nem válogat, nem nézi, kit ragad el csak eljött és ő örökre elment. Sosem felejtünk drága nyuszikám el téged! Sokan szerették Gizusomat sok- sok barátja volt és van! Bucsuzunk! Miklós párod, Félix fiad, Heidi lányod

  "Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled. "  

 

Hihetetlen, felfoghatatlan, tragikus halála nagyon sokakat megrázott és értetlenül állunk előtte, ezúton is szeretnénk emlékét megőrizni. "Akarjuk és hisszük, nem ennyi az élet, S Te mosolyogva nézel ott fenn az égen. Aludd örök álmodat békében, csendesen, Lágy szellő öleljen kedvesen."

 

                       Hálás szívvel köszönöm, Drága  szeretteimért gyújtott gyertyákat !                    Autóbalesetben.                                                                                                                                                                                                                         

Mindig velünk lesztek Drága Szüleim!   Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled.     Számunkra Te sohasem leszel halott.   Örökké élni fogsz mint a csillagok.   Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám.   S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi Édesanyánk.     "Istenem súgd meg Neki halkan, lágyan szólj Hozzá, hogy ne zavarjam. Álmomban keressen meg engem, még egyszer lássam, hadd öleljem. Nem szólnék Róla, tönkretesz a bánat, csak hadd lássam még egyszer drága Anyukámat. Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom. Remélem tudja, hogy én minden nap várom. . . " "Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."        Drága Édesapámnak! (1927-2016)   "A hangod már a semmibe vész. A szemed sem ragyog már rám... Apu!Te elmentél s én itt  maradtam árván. Ha kívánhatnék valamit,azt kérném csak Neked. Legyél boldog Édesapám. s ne feledd lányod,örökké szeret..." Álmok közt újra láttam:  Kislány voltam én,  Álmok közt újra láttam:  Te jöttél felém.  Két karod átölelt,  Én így aludtam el,  Két szemed ragyogott,  Te így búcsúztál el:  "Ha hiányzom én néha majd,  Hát hunyd le két szemed,  Tárd ki a szívedet és nézd a kék eget.  A milliónyi csillagfényközt én is ott leszek,  S ha néha fáj majd, én meggyógyítom szívedet.  Ha a hulló levél földet ér egy őszi hajnalon,  gondolj rám, kicsi angyalom.  Az élet minket nem szakíthat el, én a szívedben élek,  s te mindig a szívemben leszel.(Vincze Gizella:Szívemben élsz) Apa hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Apa hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK!                                    

Drága Bátyám, emléked mindig őrizni fogom. Szívemben örökre velem leszel, nagyon szeretlek. Húgod   " Tudom én, nem hozhat vissza a gyertyafény. Mégis újra és újra meggyújtom a lángot, hisz annyira fáj a hiányod. E fény talán visszavezet ide, ha nappal nem, hát éjjelente. Velem lehetsz, ismét foghatom a kezed. Istenem, ugye megengeded. " " A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. " " Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (. . . ) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. " Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. "Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."