Született:
1939. 02. 17. Besenyőtelek
Elhunyt:
2015. 10. 04. Miskolc
Már több mint nyolcéve hogy elmentél... és még mindíg nagyon hiányzol!!!
Hallom szavaid ahogy mondod:
Ne gyászolj! (...)
Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körülötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj."
Szabó Magda
Szeretlek Mami!
Arra gondoltam, elutaznék az égbe, oda, abba a távoli messzeségbe.
A menyország ajtaján bekopognék halkan, hátha lenne valaki ki segíthetne rajtam.
Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal,
Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban az Isten mezején.
Megkérdezné tőlem: hát te honnan jöttél?? Hisz még élsz, itt mit keresnél??
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, mert ide költözött kit oly nagyon szerettem.
Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, csak hadd lássam egy percre kedves mosolyát.
De az Angyal így szólt: menj gyermek haza, kit szerettél már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, s akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.
Azóta én csukott szemmel járok, mindennél szebb az, amít így látok,
Mert már Ő is egy meseszép Angyal, bőre hófehét, ruhája átszőve arannyal!!!
Nekem már nincs Anyám...
Nekem már nincs Anyám, ki simogasson,
estére érve álomba ringasson,
gyengéd kezével édesen becézzen,
szelíd szaván szép meséket meséljen.
Az én Anyám a kéklő égben él már,
csillag szemével onnan néz le énrám.
Ha boldognak lát, arca felragyog,
de mindíg sír ha szomorú vagyok.
Az én Anyám olyan mint mindegyik,
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy Anyán ejt sebet.
Minden ütés egy Anyaszívet ér,
nyomában onnan serken ki a vér,
ó szeressétek egymást emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet!
Édesanyám fenn az égben,
vigyázz rám minden éjen,
Tudom, ott vagy, figyelsz engem,
Hogy a földön baj ne érjen.
Szivárvány alatt átmentél,
Égi erdőben elvesztél,
Villámcsapásként ért a hír,
A Teremtő most visszahív.
És hogyha hív, hát menni kell...
Az égi erdő sem zöldell,
Elmentél oly nagy hírtelen,
De élsz mindíg a szívemben.
Nem vársz már minket ragyogó szemekkel...
Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel...
Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak az évek,
Szívből szeretünk s nem feledünk Téged!!!!!!!
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (8 db) 
