Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,akkor is gondolj rám, 
hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz én rám.
Idő múlik, sok barát jön, s elfelejtesz örökre tán? 
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz, rátalálsz e képre, 
s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek, akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük
,hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.

 
Ne állj zokogva síromnál. Nem vagyok ott.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon,
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a halk kopogás.
Ott vagyok minden hangban Veled,
A csendben köröző madár szavában,
De én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál,
Nem vagyok ott, nem haltam meg,
Csak az hal meg akit elfelejtenek.