Született:
1920.
Elhunyt:
Bp.
Megemlékezésül a családban elhunyt Szeretteinkért
"Szemünkben tükrözik tekintetük még,
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként. "
- Juhász Gyula: Consolatio
Értük világítson
Nincs annál nagyobb fájdalom, ha elveszítünk valakit.
Nincs annál nagyobb fájdalom, és itt a könny már nem segít.
Ha elhagyott kit úgy szeretsz, van rá remény hogy visszatér,
de ki örökre távozott, vissza nem jön, vissza nem tér.
Nem nevet rád, nem mosolyog, nem őrzi féltve léptedet.
Nem szól már rád, nem is zokog, nem félti már az életed.
Hiába hívod, nem felel, örökre elment, hangja nincs,
hiába minden fájdalom, nincs már remény, elment a kincs!
Megtennél mindent, csak hogy Õ újból itt legyen teveled,
nevessen rád és szidjon is, ha éppen azt úgy érdemled.
Nem lenne több csak ez az egy,.. egyetlen kérésem csupán,
bárcsak még nevetne, mosolyogna az én drága
Anyám,Apám.
„Az élet vereséget szenved a haláltól,
de az emlékezés megnyeri csatáját a semmi ellen."
, . . . . . soha nem felejtünk el Benneteket!
Szeretettel emlékezünk
. . . . .
"Van az emlék . Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? "
(Csitáry- Hock Tamás)
Ha nincsenek is, vannak még csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély, sötét vizekbe néma, lassú hálók.
Képek, már megmeredtek és örökre szépek.
/ Kosztolányi Dezső/
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
/Juhász Gyula/
ÖRÖKKÉ VILÁGÍTSON
Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket (. . . ) .
Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből.
Csak nem egy szobában vagyunk velük.
Paulo Coelho
Első gyertya meggyújtva: 2012. 04. 16.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (2 db) 
