Erdélyi József

REGGEL
Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét feny
k alatt. Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyölt a fán. Sárgarigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét.
Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek, sárgarigónak legkivált, nagy kertben élni nyáron át, feny
re szállni rangosan, fütyölni szépen, hangosan, hirdetni vígan szerteszét, hogy élni jó, hogy élni szép, hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét.
Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kék lesz az ég, ragyog a nap; megyek magas feny
k alatt; kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán. Azt mondja majd az a rigó, hogy élni szép, hogy élni jó; de halni szebb és halni jobb, s én mosolygok és meghalok.

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! 
Ha szép idő van, s kék az ég, jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog, s azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "