Született: 1929. 09. 22. Budapest

Elhunyt: 1987. 04. 11. Budapest

"A Színművészeti Főiskola után 1952-ben a Madách Színházban kezdett dolgozni, majd 1964-től haláláig a Nemzeti Színház színésze volt.
Az ott töltött 23 év alatt azonban voltak olyan évadok, amikor nem kapott szerepet. Azokban az években önálló gyermekműsort állított össze és ezzel valamint előadóestjeivel járta az országot, "haknizott" illetve a Józsefvárosi Színházban vendégként szerepelt.
Átütő egyéniségével, mélyen megragadó játékstílusával drámai és vígjátéki szerepeket is kíválóan interpretált.
Főszereplője volt Darvas Iván és Bodrogi Gyula társaságában a József Attila Színházban emlékezetes sikert aratott Imádok férjhez menni című darabnak. Ebben a darabban ő énekelte először az Engem nem lehet elfelejteni című későbbi nagy slágert.
Országos népszerűségét erősítették szinkron alakításai. Kálmán Györggyel ők kölcsönözték hangjukat a Casablanca főszereplőinek.
Számos film- és tévéfilmben játszott.
Hosszú ideig volt Bessenyei Ferenc élettársa. 1951-ben ismerkedtek meg, házasságuk hivatalosan
1961. szeptember 8-tól, 1963. március 4-ig tartott.
Hosszú súlyos betegségben hunyt el.
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található, apja Váradi István mellett nyugszik."

Díjai:
Jászai Mari-díj 1960
Farkas-Ratkó-díj 1966
Érdemes művész 1968
Kíváló művész 1973,
Kossuth- díj 1975