Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Hát ennyi volt a földi lét,
vége és nincs tovább
Már nem várnak bontatlan álmok,
színes, szép csodák....

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Hát ennyi volt a földi lét,
vége és nincs tovább
Már nem várnak bontatlan álmok,
színes, szép csodák....

Hát ennyi volt a földi lét,
vége és nincs tovább
Már nem várnak bontatlan álmok,
színes, szép csodák....

Hát ennyi volt a földi lét,
vége és nincs tovább
Már nem várnak bontatlan álmok,
színes, szép csodák....

Egy szál gyertya mely lassan végig ég,

Egy élet mely mpercek alatt véget ért.

Itt hagytad azokat kik szerettek téged,

Emléked örökre a szívünkbe égett.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog. . .

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál/. i

                        M. E. Frye 

Téged idéző álom jő az éjen át,
simítanálak, de a csend körbezárt.
Füledbe dúdolgatnám a régi altatót,
De csak lelkem húrjain zendül a csalárd.
Színes látomások vetítnek vigasztalót:
Hogy nem tűnt a végtelenbe el,
mi öröktől fogva itt fészkelt szívemben.
Közel vagy most is, látsz angyalszemeddel.
Az éji homály csendjében öröm fakad,
A jótékony hold elém képeket vetít általad,
Téged láttalak, vagy csak a végzetet
Játszotta el nekem a csalfa képzelet?
                                                       P.Zs.

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,

nyugalmadat nem zavarja senki.

Életed elszállt, mint a virágillat,

de emléked ragyog, mint a fénylő csillag.