Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

Siratod akit szeretsz, akit ezután már soha nem feledsz,
Becsukod a szemed, s látod az arcát, ha csend van, hallod a hangját.
Vele álmodsz éjszakákon át, s érzed, hogy odabent fáj.
Fáj, hogy elment, s nem maradt veled, de tudod azt, hogy örökké szeret!!

A gyermek elment, de az ajándék, amit hozott szülei életébe, ott marad. Felfoghatatlan és érthetetlen, ha egy gyermek meghal. A miértekre a legtöbbször nincs válasz. Soha nem fogjuk elfelejteni a Gyermekünket. Nem is kell, nem is lehet elfelejteni. Próbáljuk elfogadni, de igazából ezt sem tudjuk teljesen megtenni. Elfogadni sem lehet, mert elfogadhatatlan. Túlélni lehet. Gyógyulni lehet. Feledni nem. Mindig emlékezni fogunk Rá, mert a gyász időszaka alatt a hétköznapjainkból a szívünk egy olyan helyére költözik, ami csak az Övé. Az új helyére bennünk a szívünkben, ahol ÖRÖKKÉ él. . Ott marad a személyiségünkben, mert gazdagodtunk általa. Mert szerethettük, és szeretetet kaptunk Tőle, megtanított a feltétlen szeretetre. Köszönet illeti mindenért, amit adni tudott...

A gyermek elment, de az ajándék, amit hozott szülei életébe, ott marad. Felfoghatatlan és érthetetlen, ha egy gyermek meghal. A miértekre a legtöbbször nincs válasz. Soha nem fogjuk elfelejteni a Gyermekünket. Nem is kell, nem is lehet elfelejteni. Próbáljuk elfogadni, de igazából ezt sem tudjuk teljesen megtenni. Elfogadni sem lehet, mert elfogadhatatlan. Túlélni lehet. Gyógyulni lehet. Feledni nem. Mindig emlékezni fogunk Rá, mert a gyász időszaka alatt a hétköznapjainkból a szívünk egy olyan helyére költözik, ami csak az Övé. Az új helyére bennünk a szívünkben, ahol ÖRÖKKÉ él. . Ott marad a személyiségünkben, mert gazdagodtunk általa. Mert szerethettük, és szeretetet kaptunk Tőle, megtanított a feltétlen szeretetre. Köszönet illeti mindenért, amit adni tudott...

A gyermek elment, de az ajándék, amit hozott szülei életébe, ott marad. Felfoghatatlan és érthetetlen, ha egy gyermek meghal. A miértekre a legtöbbször nincs válasz. Soha nem fogjuk elfelejteni a Gyermekünket. Nem is kell, nem is lehet elfelejteni. Próbáljuk elfogadni, de igazából ezt sem tudjuk teljesen megtenni. Elfogadni sem lehet, mert elfogadhatatlan. Túlélni lehet. Gyógyulni lehet. Feledni nem. Mindig emlékezni fogunk Rá, mert a gyász időszaka alatt a hétköznapjainkból a szívünk egy olyan helyére költözik, ami csak az Övé. Az új helyére bennünk a szívünkben, ahol ÖRÖKKÉ él. . Ott marad a személyiségünkben, mert gazdagodtunk általa. Mert szerethettük, és szeretetet kaptunk Tőle, megtanított a feltétlen szeretetre. Köszönet illeti mindenért, amit adni tudott...

A gyermek elment, de az ajándék, amit hozott szülei életébe, ott marad. Felfoghatatlan és érthetetlen, ha egy gyermek meghal. A miértekre a legtöbbször nincs válasz. Soha nem fogjuk elfelejteni a Gyermekünket. Nem is kell, nem is lehet elfelejteni. Próbáljuk elfogadni, de igazából ezt sem tudjuk teljesen megtenni. Elfogadni sem lehet, mert elfogadhatatlan. Túlélni lehet. Gyógyulni lehet. Feledni nem. Mindig emlékezni fogunk Rá, mert a gyász időszaka alatt a hétköznapjainkból a szívünk egy olyan helyére költözik, ami csak az Övé. Az új helyére bennünk a szívünkben, ahol ÖRÖKKÉ él. . Ott marad a személyiségünkben, mert gazdagodtunk általa. Mert szerethettük, és szeretetet kaptunk Tőle, megtanított a feltétlen szeretetre. Köszönet illeti mindenért, amit adni tudott...