"Felrezzenek! szobád sarkait homály szövi már,
Mint a pókháló lágyan halkan, hallom kintről,
Azt esti éjben a dalod dallamát, mint altató úgy hat Rám.
Fent lennék még, de összefutnak a régi szép emlékeink,
Amiben álmodni szeretném, gyönyörű gyerekkorod életét.
Nézem, az esti csillagok hogy lopódznak, be az ablakon,
És egyik közt talán Te mosolyogsz oly vibrálóan nagyon.
- A hold csak nevet, - Kis Fiad kíván neked jó éjszakát. . . "
MentésMentésMentés 
Új gyertya gyújtása
Tóth Ottó oldala 
Gyertyái a térképen 
