Annyi mindent nem mondtam még el neked,
Talán nem mondtam elégszer mennyire szeretlek.
És, hogy te voltál az egyik legjobb s legszebb
mi velem történhetett.
Most jéggé fagyott órák, percek felett dermedten állok...
Elvesztettem veled együtt a boldogságot.
De azt, hogy lelkem lelkednek párja lehetett...
Köszönöm neked!
Csak tested volt mi eltemettetett,
mert lelked szabadon szállva néha meglep engemet.
S hozod a sok csodás álmot s a szívem húrjain,
mint egy hárfán te játszod a legszebb dallamot.

Annyi mindent nem mondtam még el neked,
Talán nem mondtam elégszer mennyire szeretlek.
És, hogy te voltál az egyik legjobb s legszebb
mi velem történhetett.
Most jéggé fagyott órák, percek felett dermedten állok...
Elvesztettem veled együtt a boldogságot.
De azt, hogy lelkem lelkednek párja lehetett...
Köszönöm neked!
Csak tested volt mi eltemettetett,
mert lelked szabadon szállva néha meglep engemet.
S hozod a sok csodás álmot s a szívem húrjain,
mint egy hárfán te játszod a legszebb dallamot.

Annyi mindent nem mondtam még el neked,
Talán nem mondtam elégszer mennyire szeretlek.
És, hogy te voltál az egyik legjobb s legszebb
mi velem történhetett.
Most jéggé fagyott órák, percek felett dermedten állok...
Elvesztettem veled együtt a boldogságot.
De azt, hogy lelkem lelkednek párja lehetett...
Köszönöm neked!
Csak tested volt mi eltemettetett,
mert lelked szabadon szállva néha meglep engemet.
S hozod a sok csodás álmot s a szívem húrjain,
mint egy hárfán te játszod a legszebb dallamot.

Annyi mindent nem mondtam még el neked,
Talán nem mondtam elégszer mennyire szeretlek.
És, hogy te voltál az egyik legjobb s legszebb
mi velem történhetett.
Most jéggé fagyott órák, percek felett dermedten állok...
Elvesztettem veled együtt a boldogságot.
De azt, hogy lelkem lelkednek párja lehetett...
Köszönöm neked!
Csak tested volt mi eltemettetett,
mert lelked szabadon szállva néha meglep engemet.
S hozod a sok csodás álmot s a szívem húrjain,
mint egy hárfán te játszod a legszebb dallamot.

Annyi mindent nem mondtam még el neked,
Talán nem mondtam elégszer mennyire szeretlek.
És, hogy te voltál az egyik legjobb s legszebb
mi velem történhetett.
Most jéggé fagyott órák, percek felett dermedten állok...
Elvesztettem veled együtt a boldogságot.
De azt, hogy lelkem lelkednek párja lehetett...
Köszönöm neked!
Csak tested volt mi eltemettetett,
mert lelked szabadon szállva néha meglep engemet.
S hozod a sok csodás álmot s a szívem húrjain,
mint egy hárfán te játszod a legszebb dallamot.

" Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "

" Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "

" Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "

" Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "

" Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "

Pihenj békében, csendesen drága Tibuska

Az angyalok vigyázzák álmod,

A lelked már odafönn van,

De mi örökre a szívünkbe zártunk!

Pihenj békében, csendesen drága Tibuska

Az angyalok vigyázzák álmod,

A lelked már odafönn van,

De mi örökre a szívünkbe zártunk!

Pihenj békében, csendesen drága Tibuska

Az angyalok vigyázzák álmod,

A lelked már odafönn van,

De mi örökre a szívünkbe zártunk!

Pihenj békében, csendesen drága Tibuska

Az angyalok vigyázzák álmod,

A lelked már odafönn van,

De mi örökre a szívünkbe zártunk!

Egy szál virág, egy gyertyaszál,

Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,

Emléked örökké itt van velünk,

Amíg élünk, Te is élsz velünk!
  

Egy szál virág, egy gyertyaszál,

Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,

Emléked örökké itt van velünk,

Amíg élünk, Te is élsz velünk!
  

Egy szál virág, egy gyertyaszál,

Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,

Emléked örökké itt van velünk,

Amíg élünk, Te is élsz velünk!
  

Egy szál virág, egy gyertyaszál,

Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,

Emléked örökké itt van velünk,

Amíg élünk, Te is élsz velünk!
  

A halál nem jelent semmit
Csupán átmentem, a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül....
csak mert a szemed most nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép
gyöngéd szeretetem.
Kérlek, légy szíves.... ha lehet, töröld le a könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.…”"

Szent Ágoston

A halál nem jelent semmit
Csupán átmentem, a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül....
csak mert a szemed most nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép
gyöngéd szeretetem.
Kérlek, légy szíves.... ha lehet, töröld le a könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.…”"

Szent Ágoston