A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1139 látogató és 15 gyertyagyújtó van itt,
akik 4 személyért átlagosan 7 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Vidd az egeret az egyik gyertya fölé, vagy kattints a képre a részletekért.
Beke Norbert (Norbi, Kis Beke) gyertyái

gyertyát gyújt Új gyertya gyújtása                 gyertya ég Beke Norbert oldala

gyertya térkép Gyertyái a térképen
Megosztás közösségi oldalakon:



Rendezés
Rendezés:
Nézet váltás: Egyszerű nézet Lista nézet Részletes nézet
66 gyertya
1. oldal (3)
Következő oldal
[1] 2 3
 
anya
Ezt a különleges gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 4533 napja.
Gyújtás oka: Nyugodj békében kisfiam...hiányzol nagyon
Ez a gyertya még több mint 1381 napig ég.

  A szörnyű abban, hogy így halok meg, nem az, hogy nem leszek, hanem az, hogy nem látom őket többé, nem mondhatom meg, hogy nem tekintettem őket levegőnek, nem mondhatom meg nekik, hogy tudtam az áldozataikról, melyekkel boldogabbá tették életemet, tudtam mindarról, amit értem tettek, és hogy mennyivel jobban szerettem őket, mint ahogy valaha is mutattam. Ezeket soha nem mondtam el nekik. Nem mondunk ilyeneket, amikor fiatalok vagyunk, és előttünk az élet. . . attól félünk, hogy szentimentálisan és ostobán hangzik. De annyira más, amikor meg kell halni. . Bárcsak amíg lehetett, beszéltem volna, szeretném, ha bocsánatot kérhetnék a kis csúnyaságokért, amiket valaha elkövettem, vagy mondtam. Bárcsak el lehetne mondani, hogy sohasem akartam igazán megbántani őket, és csak arra emlékezzenek, hogy sokkal jobban szerettem őket, mint ahogy mutattam.   Ha meghalok, egyszer Rólam beszéljetek, Idézzétek fel a velem töltött perceket, Emlékezzetek Rám, úgy hogy jó vagyok, Még ha hívó szavatokra nem is hallgatok. Ha meghalok egyszer, hozzatok virágot, Nem baj ha hervadt, a lényeg, hogy virágzott Tegyétek síromra egy szép üzenettel: " Búcsúzunk Tõled és nem feledünk el" Ha meghalok egyszer, ne sajnáljatok, Inkább szánjátok csak saját magatok, Sajnáljátok, hogy nem vagyok köztetek, Hogy nem teszem szebbé az õszt és a telet! Ha meghalok egyszer, imádkozzatok, Távozó lelkemért szép fohászt mondjatok, Kérjétek az Istent, hogy hozzám jó legyen, Ha eljön az Uj Világ, rám is emlékezzen!   Egy szál gyertya, mely végig ég. Egy Élet, amely percek alatt véget ért. Itt hagytad azokat, kik szeretnek Téged, De emléked örökre a szívünkbe égett! A múltba nézve valami fáj!   Valakit keresünk, aki nincs már. A temető csendje ad Neked nyugalmat. Emléked szívünkben ÖRÖKRE MEGMARAD! Kicsordul a könnyünk a sírodnál.   Mélységes a fájdalom, hogy távoztál. Mi szólítunk. . . , a néma sír nem felel, DE SZÍVÜNKBEN ÖRÖKRE ITT LESZEL! ! ! Téged látlak a felkelő napban, a Te hangodat hallom egy csöndes madárdalban. Téged látlak egy távoli hegyben, egy fényes napsugárban, egy hűvös esőcseppben. Te vagy a falevél, mit felkap a szél, Te vagy a szél, mi az arcomhoz ér. Ott vagy egy dalban, egy névben, egy hangban, hallak a csöndben, hallak a zajban. Mindig Téged látlak, mikor felnyílik a szemem, s ha álomba merülök, újra Te vagy velem. Mindig közel vagy, mégis oly távol, én tudom egyedül, mennyire HIÁNYZOL! Elmentél tõlünk, nem látunk többé, de szívünkben itt leszel mindörökké!     CSAK BÁMULOM A FÖLDET RÉVETEG. . . , HOGY IS BÍROM ELVISELNI AZ ÉLETET NÉLKÜLED! ? BÁRHOL JÁROK, BÁRMIT TESZEK, MINDIG CSAK RÁD EMLÉKEZEK. . . Még mennyi szép ígéret, Mennyi csoda, ami várt volna Rá. . . Nélküle nem teljesülhet soha már. . . És itt maradtam én is álmok, remények nélkül, Rám sem várnak már ígéretek, csodák, Csak könnyek, kérdések, fájdalom és szomorúság. Csodás valóság voltál, s most utolérhetetlen álom lettél! ! Hirtelen de elmentél egy perc alatt, Számunkra csak a döbbenet és a gyász maradt. Kicsordul a könny a sírodnál, mélységes a fájdalom, hogy távoztál. Az idő múlik, a fájdalom csak nő Nem hoz enyhülést a múló idő. Sírodra hiába visszük a virágot, Veled együtt temettük el az egész világot!   Hosszú útra ment és csillagok vezetik, Vezetik útját amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép, Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk, hogy. . .   "NAGYON SZERETJÜK, " Mondják meg azt NEKI, hogy. . .   "SOHA NEM FELEDJÜK! ! ! " Nézem fényképedet, drága mosolyodat, könny áztatja arcomat, - így nem látlak már, mert szememet elfedi a homály. A hangodat sem hallom, mert hangos zokogásom, megtöri a csendet. . . Már csak egyre vágyom: hogy ott lehessek VELED! Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED: - MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK! ! ! Kőhalmon Neved , éltél és meghaltál Egy idézet , hogy Nekem csak Te voltál ! Ott vagy lent egy karnyújtásnyira , Mégsem érinthetlek meg most már soha. Angyal vagy egy nagyon szép álom. . . . Ölelnélek , karomat kitárom. . . . De csak levegőt karolok , nem érzem tested, Mert a halál Neked már angyalszárnyat festett. Szíved már angyalszívként dobban , S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban . Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha , De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga! ! ! Mióta nem vagy eltűnt lelkemből a fény, Csenddé szelídültek bennem a dallamok, Mindenben és mindenkiben Téged kereslek, Gyakran nézek fel az égre, Valami képtelen csodát várok szüntelen, Csodát, amiben megnyílna az ég, S a fényből előtűnve Te jönnél felém. Mosoly lenne az arcodon, Melyből ragyogna rám a szeretet, Futnék, rohannék Hozzád, S megfognám végre újra a kezed. Tenyeredbe simítanám arcom, Hogy érezzem bőröd bársonyát, De érintésed helyett csak a szél simogat, Az dúdolja fülembe az elmúlás dalát. Lehunyt szemmel állok a dermedt némaságban, Várom azt, ki tudom, nem jön soha már. Aki elvitte ünnepeim fényét, S aki nélkül olyan vagyok, Mint egy szárnyaszegett madár. Csak pár évet, pár hónapot, A végtelenben egy napot Alszol egyedül, gyermekem. Csak egyet álmodsz, és jövök, A földön itt misem örök, S melletted leszek újra én. És rád roskadok, Mindenem, Ott messze túl a Mindenen, Ott újra eggyé forradunk. Körülöttünk zeng a végtelen, De túl a földi életen Nem érhet többé semmi vész. S újra viselem gondodat, Csak még pár földi dolgomat Elvégzem, s aztán jövök. Addig az álmod szép legyen, A másvilági réteken Szebbek talán az álmok is. Aludj, aludj, s már ott vagyok, A végtelenben egy napot Aludjál addig, gyermekem. A kín nem enyhül, bár telik az idő. Hónapra hónap jő. . . eltelik sok- sok idő. Az időt, mit Veled tölthettem Csak egy pillanatnak érzem, Nem maradt más nekem, Csak képek, álmok, emlékek. . . " Annyira hiányzol " Kisfiam" ! ! ! ! !    Mondd, egy anya hogy élheti túl… Hogy meghalt a gyermeke…? A csendbe üvöltött szavaim már senki sem hallja Nyakamba már nem fonódik fiamnak karja! Mondd, egy anya hogy élheti túl…? Hogy porban fetrengő lelkemen taposva futok utánad, De soha el nem érlek… A semmibe üvöltöm, gyere vissza, kérlek! Lassan melléd sírom magam az égbe, hogy ne félj nélkülem a sötétbe’! Mondd, egy anya hogy élheti túl…? Hogy meghalt méhének gyümölcse, A fájdalom hegyes nyila hatol a tüdőmbe, hogy szorítsa ki az életet belőle. Mondd, egy anya hogy élheti túl…? A bánat őrült szorítását, A könnyek semmit sem enyhítő sikoltó zuhogását. Mondd, egy anya hogy élheti túl…? A gyermeke halálát…?   Gondolok Rád akkor is, mikor nem beszélek Rólad. Ott vagy minden nevetésben, A szerető ölelésben, Ott vagy minden hallgatásban, a néma kiáltásban. . . . Mikor a fákon csiripelnek a madarak, Jelezvén ezzel is újra itt a tavasz. . . Ott vagy a nyíló virágokban, A reggeli napsugárban, A hajnali ébredésben, Az éjszakai csendben. . . Ott vagy minden rezzenésben, Az érintésben, a szélben, A viharban hajladozó fákban, Minden percben és órában. . . Itt vagy velünk. . . Tudom! Érzem. . . Bár a szemem nem lát Téged. . . De a szívem érez. . . ! ! ! ! !     Váratlan percben az életed véget ért, Mint vihar a rózsát a halál tépte szét. Az élet csendesen megy tovább, Fájó emléked elkísér bennünket egy életen át!   Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna.     Elmentél, mielõtt felkel a nap Nem érinthette napfény sápadt arcodat. Elcsitult a madárzaj, a fák hallgatnak, Mélységes ûr maradt utánad. Elmentél oda, ahol minden végtelen, Fájdalmat hagytál itt a lelkemben. Nem nyílik már szemedben fényvirág, Hangod sem hallom többé már. Könnyeim gyászolnak, Ajkamon fájdalmas dal kél, viszi, röpíti utánad a szél. . .     Szívünk lángja Érted lobban, de a Te szíved már nem felel. Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel. Néma órák halk percei a szavaidat suttogják, Belül tudjuk, lelkünk még egyszer viszontlát. Távol vagy tõlünk, mégis oly közel, Mert a szívünk mélyén rejtettünk el.     Ne tudja meg soha senki, ne tudják meg az emberek, Hogy a szívnek meghasadni mosolyogva is lehet. Ma zúg a szél, töri az ágat, Sajog a szív, ha feldúlja a bánat, Vihar után csendes lesz a táj, De a szív ezután is fáj. Ha a fa veszít is ágat, Jön a tavasz, hoz helyette százat. De ha a szívet bánat érte, A fájdalomnak soha nem lesz vége.     A csendes éjben egy gyertya lángja ég Árván világit szobácska rejtekén Õrzi az én kincsem álmát itt lenn Mig Õ egy csodás csillagként tündököl fenn Lenéz a kis lángra ott talál engem Tudja mindig vele a szivem és a lelkem S ha a gyertya lángja egy könnyet ejt Az Õ szemében is ragyog egy könnycsepp Mert érzi a gyertya lángja én vagyok Imádom Õt a legszebb csillagot!     …. kezemben vigasz virág, csokorba hozom neked de ha akarod, elédrakom azt a hegyet ligetet, napot, holdat, csillagot, vagy a csendet cseppjéig iszom a folyót, fenyítem a tengert hátamra zsákként veszem bánatod, csak megpihenj holnap már mosolyogj, a Mindent is elviszem az idõt visszafordítom, ujjammal csettintek! nézd! fényt varázsolok, lábujjra állva keringek! szívem szakad meg érted… gyász… nagyon fáj kezemben csokor virág, neked hozom… örökké már…!       Amikor árnyamat felissza a nap, Keress meg engem a nagy fák alatt, A hulló levelek mesélnek neked, Amikor majd én már nem leszek. Látni fogsz és hallod a hangomat, Simogasd meg majd akkor az arcomat, Mert általad, benned élek tovább, Én sem élhetnék ha te nem volnál, De amíg te élsz én is itt leszek, Mindent itt hagyok, semmit nem viszek, Tied marad az ölelés, tied a szívem, Ezt nem veheti el tõled már senki sem, És a szemedet majd bármikor behunyod, Mint a mesében én azonnal itt vagyok, És vigyázok rád amíg van benned élet, Mert amióta nem vagyok, már benned élek.     Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük õt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedõlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belõle több és most sem él, s mint fán se nõ egyforma két levél, a nagy idõn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e fõt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kõvé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének õsi titka. Akárki is volt õ, de fény, de hõ volt. Mindenki tudta és hirdette: õ volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: " Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék" , vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égõ, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szõtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted õt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövõben akárki megszülethet már, csak õ nem. Többé soha nem gyúl ki halvány- furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak õrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt. . . " , majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt. . . " Úgy fekszik õ, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt- néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.     Hol van az a csillag, amely hozzád vezet? Hol van az a madár, mely énekli a neved? Hol van az a szellõ, mely összekócol téged? Hol van az az utca, amely õrzi a lépted? Hol van az az éj, mely ringatja az álmod? Hol van az út vége, ahol majd meg kell állnom? Merre induljak, ha majd mennem kell? Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell? Ott ahol testben nem, de LÉLEKBEN LÉTEZEL! ”       Lángra lobbant a fájdalom, Szívünket tépi minden ága. Fényárban úszó sírhalom, Szeretteink sötét világa. Viasz könnyeket sír a gyertya, Hullajtja fájó könnyeit, És a kemény hideg fejfa A mécs füstjétõl könnyezik. Szemünkben apró lángok égnek, Csak mindig zokogunk érted, De utat hagyunk a reménynek, Hogy egyszer majd találkozunk véled.     Jó lenne hinnem, hogy a lelked él, Itt leng köröttem testetlen alakban, S körül csókolja síró arcomat, Ha elgyötrõdött kínban, könnyben, jajban Te éretted. Jó lenne hinnem, hogy a lelked él Egy más világon, szép fénylõ planétán, Ott vársz reám csak, zengve, boldogan, Míg elfáradok e bús földi sétán S hozzád megyek. Jó lenne hinnem, hogy a lelked él, S egy új élet fénylõ palástját hordod, És nézed, nézed az én könnyeim, Ki elvetettél minden földi gondot, S felém hajolsz. Jó lenne hinnem, hogy a lelked él, Ki csillag voltál itt a földi porban, És isten lelket csókoltál belém, Nem múlhatsz el Te hamuvá omoltan, Az nem lehet. Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él, E földi kíntól mentesülten, fénylõn, Mi vagyunk csak, kiket siratni kell, Kik itt maradtunk fájdalomban élõn Te nélküled.     Drága Anyukám, nagyon- nagyon nehéz Úgy hiányzik nekem egy símogató kéz Hiányzik egy arc mit megcsókolhatok Hiány zi k egy váll, mit átkarolhatok. Úgy hiányzol nekem, el nem mondhatom Nem hoz engem vissza semmilyen hatalom Imádkozol minden nap odalentrõl értem, Nem felejtesz engem, én azt tudom, érzem Rég volt mikor utoljára átölteltél engem Olyan boldog voltam, úgy hiányzol nekem Hiányzik minden: kedves mosolyod, Selymes hajad és mosolygós arcod, Ölelõ karjaid, tiszta szereteted Ezeket soha, soha nem feledem Nagyon szerettelek, senkit sem jobban, Szívem idefent is csak érted dobban. Testem az csak, mi odalenn pihen Szívem és lelkem érted él idefenn Angyalok közt lakom, de haza vágyom Szüleim karjába: ez az én álmom.     Annyira fáj, hogy el sem mondhatom ! Nem látom többé, s nem is hallhatom. Hiába érzem õt itt belül élénken, kezét felém nyújtva esdõn, félénken. Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed.     Ha láthatnám a mosolyodat Fejembe fészkelt a gondolat Mit meg nem tennék Neked Csak együtt lehetnék Veled Ha láthatnám a mosolyodat Megsimítha t nám arcodat Szárnyal most velem a képzelet Megfoghatom a két kezed Ha láthatnám a mosolyodat Ragyogna érte fenn a nap A hold ezüstjét szórná ránk Megszépülne e csúf világ De nem láthatom már arcodat Nem hallom kedves hangodat Sötét a világ, s szomorú Szívemben tombol a háború.            Szememben fájdalom, Lelkem kiabál, Keres Téged, De nem talál, Nem talál, hisz Te végleg elmentél, Nem látlak már e Földön többé. Engedd, hogy õrizzem gyönyörû álmodat, Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat. Angyali mosolyod álmaimban ébred, S Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren!     Mert egy könnycsepp a szememben még érted él, egy gyertya az asztalon még érted ég. Még fáj s talán örökre így marad, de mindig velünk leszel az idõ bárhogy is halad!        
FB
 
Papp Péter édesanyja
Ezt a gyertyát Papp Péter édesanyja gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: Drága emlékedre, fájó szívvel...
Ez a gyertya még 6 nap 14 óra 11 percig ég

FB
 
Papp Péter édesanyja
Ezt a gyertyát Papp Péter édesanyja gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: Drága emlékedre, fájó szívvel...
Ez a gyertya még 6 nap 14 óra 11 percig ég

FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: Aludj, aludj, s már ott vagyok, a végtelenben egy napot... aludjál addig, gyermekem...
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 8 percig ég

   Aludj, aludj, s már ott vagyok, a végtelenben egy napot... aludjál addig, gyermekem...   Még mennyi szép ígéret, Mennyi csoda, ami várt volna Rá. . . Nélküle nem teljesülhet soha már. . . És itt maradtam én is álmok, remények nélkül, Rám sem várnak már ígéretek, csodák, Csak könnyek, kérdések, fájdalom és szomorúság. Csodás valóság voltál, s most utolérhetetlen álom lettél!!!    A kín nem enyhül, bár telik az idő. Hónapra hónap jő. . . eltelik sok- sok idő. Az időt, mit Veled tölthettem Csak egy pillanatnak érzem, Nem maradt más nekem, Csak képek, álmok, emlékek. . .    
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: Emléked szívünkben örökké él...
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 8 percig ég

  Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él, E földi kíntól mentesülten, fénylőn, Mi vagyunk csak, kiket siratni kell, Kik itt maradtunk fájdalomban élőn Tenélküled!   Álmodj néha rólam, és én ott leszek Veled, ha megérint a hajnal, korábban ébredek. Szólj néha hozzám, ha hiányzom Neked, keress álmaidban, és én ott leszek Veled! Itt vagyok, Anya, nézlek az égből Majd idefenntről vigyázok Rád Könnyeiddel én simítom arcod Eljut hozzám minden imád. Itt vagyok, Anya, ne félj, jól vagyok Testem elhagytam, lelkem szabad Felhőről felhőre ugrándozva Egy csodás világ felé halad. Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom Csak szeretet és mennyei fény Itt vagyok, Anya, és egy sugáron Eljövök Hozzád minden nap én. Lelked érintem, álmod vigyázom Örködni fogok léted felett S örömmel nézek vissza a múltra Hiszen annyira jó volt Veled. Itt vagyok, Anya, suttogó szélként Harmatcseppként egy fűszál hegyén Szíved ha dobban. . . . . . velem lüktet Ezért amíg élsz itt leszek én!   Váratlan percben az életed véget ért, Mint vihar a rózsát a halál tépte szét. Az élet csendesen megy tovább, Fájó emléked elkísér bennünket egy életen át.  
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: Nincs a napnak egyetlen órája, hogy ne gondolnék fájó szívvel reája.
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 7 percig ég

  Nézem fényképedet, drága mosolyodat, Könny áztatja arcomat, - így nem látlak már, Mert szememet elfedi a homály. A hangodat sem hallom, mert hangos zokogásom, megtöri a csendet. . . Már csak egyre vágyom: hogy ott lehessek VELED! Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED: - MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK! ! ! Téged látlak a felkelő napban, A Te hangodat hallom egy csöndes madárdalban. Téged látlak egy távoli hegyben, Egy fényes napsugárban,egy hűvös esőcseppben. Te vagy a falevél,mit felkap a szél, Te vagy a szél,mi arcomhoz ér. Ott vagy egy dalban egy névben egy hangban, Hallak a csendben,hallak a zajban. Téged látlak mikor felnyílik a szemem, S ha álomba merülök újra Te vagy velem. Mindig közel vagy mégis oly távol, Én tudom egyedül hogy mennyire hiányzol!!!   Nincs a napnak egyetlen órája, Hogy ne gondolnék fájó szívvel reája. Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk, Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Ha egyszer mi is elmegyünk, ahol Ő van oda. Az élet elmúlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk. Szívünk lángja Érted lobban, de a Te szíved már nem felel. Lelkünk végtelen fájdalmában örökké létezel. Néma órák halk percei a szavaidat suttogják, Belül tudjuk, lelkünk még egyszer viszontlát. Távol vagy tõlünk, mégis oly közel, Mert a szívünk mélyén rejtettünk el.
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: Anya, akinek holt gyermeke van, csak félig él, lehúzza őt egy sír
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 7 percig ég

  Még mennyi szép ígéret, Mennyi csoda, ami várt volna Rá. . . Nélküle nem teljesülhet soha már. . . És itt maradtam én is álmok, remények nélkül, Rám sem várnak már ígéretek, csodák, Csak könnyek, kérdések, fájdalom és szomorúság. Csodás valóság voltál, s most utolérhetetlen álom lettél! ! Várnai Zseni: Holt gyermek anyja Anya, akinek holt gyermeke van, A fél testével maga is halott, És húzza, vonja le, a föld felé, Mit énjéből a földnek átadott. Anya, akinek holt gyermeke van, Csak fél szemével néz a napba már, A másik szeme túl a Mindenen Holt gyermeke távol nyomában jár. Úgy jár közöttünk, mint ki messze megy, Vagy messze útról érkezett imént... Mint idegen, ki otthont nem talál. Ki valahol elhagyta fél szívét. Csak fél szíve vergődik mégis itt, Aranykalitkában sajgó bús madár, Míg itt a földön élő kedvese, Tilos addig a másik út, határ. Fél kézzel végzi sok-sok dolgait S hiú viszályok fölött, úgy lebeg Magasan, minden szennytől mentesen, Mint akit már nem érnek emberek. Anya, akinek holt gyermeke van, Csak félig él, lehúzza őt egy sír S mikor élő fiára mosolyog, Az egyik szeme akkor is csak sír. Ott vagy minden nevetésben, A szerető ölelésben. Ott vagy minden hallgatásban, A néma kiáltásban. Minden percben és órában Itt vagy velünk. Tudom! Érzem! Bár a szemem nem lát Téged, De a szívem érez. Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról. Többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz. Virágot viszünk egy néma sírra, de ezzel Őt már nem hozhatjuk vissza. Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Míg köztünk voltál, mi nagyon szerettünk, hiányzol nekünk, soha nem feledünk.    
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: fájó emléked elkísér bennünket egy életen át
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 7 percig ég

  " A titokzatos égben vagy talán, Mi némán felnézünk, s a szívünk fáj. Sírunk, pedig Te most fenn az égben, Már rég pihensz angyalok ölében. Nekünk most mennünk kell tovább, De szívünkben vagy, s gondolunk Rád! "   Virágot viszünk egy néma sírra, de ezzel Őt már nem hozhatjuk vissza. Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni. Míg köztünk voltál, mi nagyon szerettünk, hiányzol nekünk, soha nem feledünk.     "Már nincs holnap, csak ennyi volt az élet. Sirassatok csendesen, mert Én a szívetekben élek. "    
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: Aludj, aludj, s már ott vagyok, a végtelenben egy napot aludjál addig, gyermekem.
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 6 percig ég

Aludj, aludj, s már ott vagyok, A végtelenben egy napot Aludjál addig, gyermekem. Ha csak az emlékét őrizzük meg, máris szebb világ lesz. Mert nem alszik ki a láng, mely láng csak ránk vigyáz. Mélyen legbelül szívünkben, örökké ottmarad emlékezetünkben. Emlékezzünk rá egy szál virággal, hisz az élet telis teli van hibákkal. Kell rád emlékeznem… Kell rád emlékeznem, most és mindörökké, Nem lehetsz már velem soha- soha többé Elmentél most tőlem, örökre elhagytál, A sors akaratából egy szép emlék vagy már. Mit tegyek nélküled, óh, mondd, hová legyek? Hisz helyedbe már soha senkit sem tehetek! De én várni foglak, várni, amíg élek, Erőt ad majd nékem a reményt keltő lélek. Testetlen alakban itt leszel köröttem, Vigyázó szellemed őrködik fölöttem. Nem feledlek soha, ezt ígérem Neked! Búra hajlott lelkem mindig egy lesz veled. Bocsásd meg bűneim, s fogadd búcsúszavam, És örökkön- örökké hallgasd hívó szavam. Tekints rám az égből, vigyázzad léptemet, Vigasztald még egyszer, csak egyszer a szívemet. Legyen rajtam mindig vigyázó, szép szemed, Pihenj békességben, míg ott leszek Veled! Ülök  a szobába n, és Rád gondolok, Elmennék hozzád, de nem tudok. Gyönyörű szép hely ahová költöztél, Mégis minden este hazavárlak Én.  
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: örökké a szívünkben élsz kisfiam
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 6 percig ég

  Váratlan percben az életed véget ért, Mint vihar a rózsát a halál tépte szét. Az élet csendesen megy tovább, Fájó emléked elkísér bennünket egy életen át.   Beszélnék, de a hang torkomban reked, Oly sok szép szót gondoltam Neked. De csak hallgatok. Nem akarnak formálódni a mondatok. Bántóan néma most a csend zaja, Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék. De nem tudok. Zavartan hallgatok. S tűröm, hogy magához húzzon az emlék. Most távol vagy, de mégis oly közel. A szívemben. A lelkem átölel.    
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: 177 hónapja nem vagy itt velünk, kisfiam...hiányzol nagyon
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 6 percig ég

  177  hónap telt el, mióta nem vagy velünk kisfiam... hiányzol nagyon Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek. Emlékezzetek, milyen voltam és milyen lehettem volna veletek. Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek. Emlékezzetek, és a végen túl is szeressetek. Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek... Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem, Születtem 88, éltem halálomig. De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. Emlékezz rám... VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM? AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN? AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . , MERT ÉN OLYAN GYERMEK VOLTAM, - AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM, ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . . Hamar elmentél Túl hamar és fájón Millió könnycsepp kísért utadon. Drága szíved megszűnt dobogni Már nem hallhattad, az utolsó sóhajt Már nem érezhetted az utolsó ölelést Már nem láthattad a szeretteid zokogni. A csokrok, a rózsa Mind elhervad De a mosolyod, az emléked Örökre velünk marad.
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: Örökre a szívünbe zártunk...hiányzol kisfiam....
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 5 percig ég

  Pihenj békében és csendesen, az angyalok vigyázzák álmod. A lelked már odafönt van, de mi örökre a szívünkbe zártunk. "Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk."       
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért kevesebb mint 1 napja.
Gyújtás oka: hiányzol...
Ez a gyertya még 6 nap 9 óra 5 percig ég

Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha... Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, Ez azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon. A könny és a szeretet édestestvér, Nem szeretet, ami egy könnyet sem ér. Ki sosem sír, az sosem szeretett, Mert a könny és a szeretet egy napon született.
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 1 napja.
Gyújtás oka: örökké a szívünkben élsz kisfiam
Ez a gyertya még 5 nap 8 óra 35 percig ég

  Váratlan percben az életed véget ért, Mint vihar a rózsát a halál tépte szét. Az élet csendesen megy tovább, Fájó emléked elkísér bennünket egy életen át.   Beszélnék, de a hang torkomban reked, Oly sok szép szót gondoltam Neked. De csak hallgatok. Nem akarnak formálódni a mondatok. Bántóan néma most a csend zaja, Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék. De nem tudok. Zavartan hallgatok. S tűröm, hogy magához húzzon az emlék. Most távol vagy, de mégis oly közel. A szívemben. A lelkem átölel.    
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 1 napja.
Gyújtás oka: 177 hónapja nem vagy itt velünk, kisfiam...hiányzol nagyon
Ez a gyertya még 5 nap 8 óra 35 percig ég

  177  hónap telt el, mióta nem vagy velünk kisfiam... hiányzol nagyon Emlékezzetek, csak ennyit kérek tőletek. Emlékezzetek, milyen voltam és milyen lehettem volna veletek. Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek. Emlékezzetek, és a végen túl is szeressetek. Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek... Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem, Születtem 88, éltem halálomig. De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. Emlékezz rám... VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM? AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN? AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . , MERT ÉN OLYAN GYERMEK VOLTAM, - AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM, ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . . Hamar elmentél Túl hamar és fájón Millió könnycsepp kísért utadon. Drága szíved megszűnt dobogni Már nem hallhattad, az utolsó sóhajt Már nem érezhetted az utolsó ölelést Már nem láthattad a szeretteid zokogni. A csokrok, a rózsa Mind elhervad De a mosolyod, az emléked Örökre velünk marad.
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 1 napja.
Gyújtás oka: Örökre a szívünbe zártunk...hiányzol kisfiam....
Ez a gyertya még 5 nap 8 óra 34 percig ég

  Pihenj békében és csendesen, az angyalok vigyázzák álmod. A lelked már odafönt van, de mi örökre a szívünkbe zártunk. "Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk."       
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 1 napja.
Gyújtás oka: hiányzol...
Ez a gyertya még 5 nap 8 óra 34 percig ég

Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha... Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, Ez azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon. A könny és a szeretet édestestvér, Nem szeretet, ami egy könnyet sem ér. Ki sosem sír, az sosem szeretett, Mert a könny és a szeretet egy napon született.
FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 1 napja.
Gyújtás oka: az idő múlik, a fájdalom csak nő, nem hoz enyhülést a múló idő...
Ez a gyertya még 5 nap 8 óra 33 percig ég

Hol van az a csillag, amely hozzád vezet? Hol van az a madár, mely énekli a neved? Hol van az a szellő, mely összekócol téged? Hol van az az utca, amely őrzi a lépted? Hol van az az éj, mely ringatja az álmod? Hol van az út vége, ahol majd meg kell állnom? Merre induljak, ha majd mennem kell? Hol lesz a végcél, ahová érkeznem kell? Ott ahol testben nem, de LÉLEKBEN LÉTEZEL! ”   Esténként, mikor a gyertya ég, Egy szomorú szempár hullatja könnyét. Nem veszi azt észre senki a világon, Hogy merre hajózik a bánat óceánon. Hajóját a szél sodorja messzire, Vele hajózik az ő szomorú szíve. . . Egy angyal vigyáz rá valahol odafenn, De gyógyírt nem adhat a bánatnak idelenn. Pedig hogyha most itt lenne velünk, Örömünnep lenne e nap nekünk. S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna, A szeretet lenne ann ak lánggyújtój a. Ülök a szobádban és Rád gondolok, Elmennék hozzád, de nem tudok. Gyönyörű szép hely ahová költöztél, Mégis minden este hazavárlak Én. Megtennék mindent, ha tehetném, Az életemről is lemondanék Én. Csak még egyszer velünk lehetnél. Csak még egyszer megölelhetnél. Elmondanám Neked mennyire szeretlek, Szívem minden dobbanásával rád emlékezek. Kereslek, kutatlak itt a világba De majd megtalállak az örök hazában.  
FB
 
Tóth István (Istvánka) Édesanyja
Ezt a gyertyát Tóth István (Istvánka) Édesanyja gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 2 napja.
Gyújtás oka: Szeretetből
Ez a gyertya még 4 nap 21 óra 24 percig ég

FB
 
Tóth István (Istvánka) Édesanyja
Ezt a gyertyát Tóth István (Istvánka) Édesanyja gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 2 napja.
Gyújtás oka: Szeretetből
Ez a gyertya még 4 nap 21 óra 23 percig ég

FB
 
Tóth István (Istvánka) Édesanyja
Ezt a gyertyát Tóth István (Istvánka) Édesanyja gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 2 napja.
Gyújtás oka: Szeretetből
Ez a gyertya még 4 nap 21 óra 23 percig ég

FB
 
Papp Péter édesanyja
Ezt a gyertyát Papp Péter édesanyja gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 2 napja.
Gyújtás oka: Drága emlékedre, fájó szívvel...
Ez a gyertya még 4 nap 16 óra 20 percig ég

FB
 
Papp Péter édesanyja
Ezt a gyertyát Papp Péter édesanyja gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 2 napja.
Gyújtás oka: Drága emlékedre, fájó szívvel...
Ez a gyertya még 4 nap 16 óra 20 percig ég

FB
 
anya
Ezt a gyertyát anya gyújtotta Norbi, Kis Bekéért 2 napja.
Gyújtás oka: 177 hónapja nem vagy itt velünk, kisfiam...hiányzol nagyon
Ez a gyertya még 4 nap 9 óra 31 percig ég

177 hónapja  nem vagy itt velünk kisfiam...hiányzol nagyon... "Várjuk míg élünk, várjuk Őt, Hátha egyszer ott áll az ajtónk előtt. Aztán a valóság ránk szakad Lelkünk tovább fáj a kín alatt. Kiáltanánk, hogy Ő is hallja odaát, Hol vagy gyermekünk, nélküled üres a világ. Várunk, ha nem jössz, mert nem jöhetsz, Mi megyünk hozzád, ott leszünk veled." Beszélnék, de a hang torkomban reked, Oly sok szép szót gondoltam Neked. De csak hallgatok. Nem akarnak formálódni a mondatok. Bántóan néma most a csend zaja, Itt lüktet bennem hiányod. Szólnék. De nem tudok. Zavartan hallgatok. S tűröm, hogy magához húzzon az emlék. Most távol vagy, de mégis oly közel. A szívemben. A lelkem átölel. ….kezemben vigasz virág, csokorba hozom neked de ha akarod, elédrakom azt a hegyet ligetet, napot, holdat, csillagot, vagy a csendet cseppjéig iszom a folyót, fenyítem a tengert hátamra zsákként veszem bánatod, csak megpihenj holnap már mosolyogj, a Mindent is elviszem az időt visszafordítom, ujjammal csettintek! nézd! fényt varázsolok, lábujjra állva keringek! szívem szakad meg érted… gyász… nagyon fáj kezemben csokor virág, neked hozom… örökké már…!   Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna.   Egy szál gyertya, mely végig ég.  Egy Élet, amely percek alatt véget ért.  Itt hagytad azokat, kik szeretnek Téged,  De emléked örökre a szívünkbe égett! Kicsordul a könnyünk a sírodnál.  Mélységes a fájdalom, hogy távoztál.  Mi szólítunk. . . , a néma sír nem felel,  DE SZÍVÜNKBEN ÖRÖKRE ITT LESZEL! ! !   Nincs a napnak egyetlen órája, Hogy ne gondolnék fájó szívvel reája. Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk, Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Ha egyszer mi is elmegyünk, ahol Ő van oda. Az élet elmúlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk. Csak pár évet, pár hónapot, A végtelenben egy napot Alszol egyedül, gyermekem. Csak egyet álmodsz, és jövök, A földön itt misem örök, S melletted leszek újra én. És rád roskadok, Mindenem, Ott messze túl a Mindenen, Ott újra eggyé forradunk. Körülöttünk zeng a végtelen, De túl a földi életen Nem érhet többé semmi vész. S újra viselem gondodat, Csak még pár földi dolgomat Elvégzem, s aztán jövök. Addig az álmod szép legyen, A másvilági réteken Szebbek talán az álmok is. Aludj, aludj, s már ott vagyok, A végtelenben egy napot Aludjál addig, gyermekem. Istenem, súgd meg neki halkan, lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam! Álmomban keressen meg engem, még egyszer hadd lássam, hadd öleljem! Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom Súgd meg neki halkan, én minden nap várom.     Elmentél pedig sok dolgod lett volna még Megtölteni szépséggel a családod életét Elmentél s veled együtt eltűnt a remény De lelkünk egy darabja utadon elkísér Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, Vezetik útját, amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép, Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk. . . hogy szeretünk, Mondják meg azt neki, hogy S O H A S E M F E L E D Ü N K ! ! !   SÍRODNÁL ÁLLVA Gyertyák égnek sírok tetején Szívembe emlékek képe lép; Szél fújta lángok, cikázó árnyak. . . Néha úgy hiányzol. Elmentél - vissza se néztél; Még el sem köszöntél. Szél fújta lángok, cikázó árnyak. . . Néha úgy hiányzol - Meddig még? A Te sírod messze, emléked oly közel; Gyertyák égnek, cikázó árnyként. . . Szél fújta lángok, sírok tetején. . . Néha úgy hiányzol - Meddig még? Perc, óra, nap, hónap, évek - arcod mosolya? Múló emlék, néma sóhaj. . . elfújta a szél; Nézem a lángot sírod tetején. . . Még úgy hiányzol - meddig még? Szívemben mindig élsz, emlékkép: Emléked elkísér az úton még. . . Nézem a lángot, cikázó árnyat. . . ÚGY HIÁNYZOL - meddig még?
FB
1. oldal (3)
Következő oldal
[1] 2 3