Nem az hal meg kit eltemetnek, az hal meg   kit elfelednek! "Megcsillan egy könycsepp, fájdalomtól égő szememben, nincs , és nem is lesz, olyan nap, hogy ne jutnál eszembe!        

www.youtube.com/watch?v=H-bHVvAXxaI "A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Őt, S Ő játszik egy égi dallamot. Eggyé forrt kéz a húrral, És már egy új ütembe kezd. Lassúbb és csöndesen szól, Úgy üzeni: megérkezett. Lelkünkből szól ez a dal. Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat. Vihar, kiált kegyetlen, Elválaszt zord idők keze. Az ész hazug; ne engedd, Ne, hogy a reményt elvegye! A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Szelíden kérik Őt S Ő játszik egy égi dallamot. Minden üvöltve lázad, Hol van az elrabolt hitünk? A lelked halhatatlan, De a fájdalom elönt. Lelkünkből szól ez a dal. Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat." /EDDA/ Nyugodj békében!

Levél Gyermekemnek! Drága Zolikám, Szeretet Gyermekem... Fájnak a sorok, mit ide leírok, hiszen egy Anyának, Szülőnek nincs fájdalmasabb, mint amikor elveszití a Gyermekét.😪. Képtelenség feldolgozni, hogy nem láthattam, hogy - hogyan válsz felnőtt emberré... Örökké itt ÉLSZ velünk, a Szívünkben...  Nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk Rád..🙏💗..  Fáj minden nap, nagyon érzem a hiányodat..😪. Kegyetlen az élet, hamar elragadott Téged.. Mennyivel más lenne ha itt lennél...💔 Szívem fáj Érted.💔.. Tudom, hogy fentről figyelsz és vigyázól Ránk, hiszen Te örökké élsz, akár oda fenn a csillagok... Nekem nem maradt más csak a remény, mert az éltet, hogy egyszer majd úgy is találkozunk és ismét láthatlak Téged... ÖRÖKKÖN - ÖRÖKKÉ SZERETLEK ... ANYUCIKÁD🥰💞

Már elbúcsúztunk, de hiányod fáj nagyon mécsest gyújtok, fényképed elé teszem, fényében nézem arcodat, s tudom, soha nem felejtelek el. Már elbúcsúztunk, de tudom lépteim kíséred, s míg világ a világ, Te mindig velem leszel.       Kisfiam, nagyon hiányzol. :- (   Drága Kicsi angyalkám! Már sok éve itt hagytál, de a lelkemben és szívemben ugyanaz a fájdalom, mint akkor, mikor elhagytál bennünket. Örökre hiányozni fogsz. Anya,  Olivér, Janka, sajnos a kishúgodat nem ismerted, de tudjuk, hogy ő a te ajándékod. Szeretlek! ! !

Szertő Férj, Édesapa, és Nagyapa. Soha nem feledünk, örökké veled vagyunk.

Amíg éltetek szerettünk Amíg élünk nem feledünk” Áldás poraikraAkkor leszünk mi boldogok, Ha minden szív együtt dobog. Amíg könnyet lát a szemem: A sorsommal verekedem! Kiáltozom a világba, Hogy az alvót is felrázza! Akkor leszünk mi boldogok, Ha a szívünk együtt dobog! Mi értelme a tavasznak, ha hamarosan úgyis újra ősz lesz, és a most még üde virágok elhervadnak? Hogyan is tudtunk volna örülni a rügyező bükkfának, a hazatérő seregélyeknek vagy a napsütésnek? Minden hamarosan megváltozik, és visszájára fordul, és akkor újból sötét lesz, és hideg, és nem lesznek virágok, de még levelek se a fákon. A tavasz csupán azt idézte fel bennünk, hogy nekünk is hamarosan el kell mennünk.

"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,  Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :(  Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.  Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!  Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"

 

  Milyen is volt Ő?   Vidám de a lelke mélyén szomorú, szerető gyermek, testvér, társ, barát és nem utolsó sorban apa, még ha néha nem is így sikerült kinyilvánítania. Egy nyárvégi napon elindult otthonról. . .   "Az Ember aki soha nem adta fel,  Az Ember aki mindíg kűzdött,  Az Ember aki nem felejtett el mosolyogni a nehéz időkben sem,  Az Ember akire mindg lehetett számítani,  AZ Ember aki mindíg mosolyt csalt az arcomra,  Az Ember aki mindent megtett a barátaiért,  Az Ember aki legyőzte a kegyetlen életet akkor is, mikor az vasököllel támadt rá,  Az Ember akit barátomnak hívhatok,  A BARÁTOM akit soha többé nem láthatok! "     Búcsúzom Tőled Barátom. . . ! ! !

Az a sír a temetőben, egy szomorú emlék. Ha tehetném Édesapám, minden nap mennék! Mit adhatok néked, gyertyát és virágot,   Te már fennrtől nézed, az egész világot!   Messze van a sírod, messze lakom tőle. Nem tudok én sűrűn menni, ki a temetőbe. Beton fedi sírodat, nem nő rajta virág, Te nélküled Édesapám, nehéz ez a világ!   Emléked az itt van velem, itt a szíved nálam Szereteted sugallata betölti a házam! Gondolatban Édesapám, mindig veled vagyok, Tudom, hogy a lelked itt van, csak a tested halott!     Angyal Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj gyermek haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!   Hajdu Sára

Nem lehetett nem szeretni. . .