"Pihen a két kéz, mely értünk dolgozott.   Számunkra Te sosem leszel halott,   Örökké élni fogsz, mint a csillagok! "   Életvidám, kedves  és különleges volt, aki mindent megtett a családjáért. Élete során bebizonyította mennyire küzdő típus volt, sokáig küzdött korunk gyógyíthatatlan betegségével. Közösen mindent megtettünk a gyógyulás reményében, együtt hittünk a csodában.   De sajnos a végső küzdelemben vereséget szenvedtünk és emiatt örökkre elveszítettük azt a személyt, aki volt  a mindenünk. Örökké szeretni fogunk, nyugodj békében! (a szeretett családod)    " Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi! Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni. "         http://www. youtube. com/watch? v=mu2ou5J94rE       Édesanyám, áldjon meg az Isten, mert te voltál a legdrágább kincsem. Betegséged elragadott, a szívemből kivett egy darabot. Őrzöm mosolyod, hangod, szemed fényét, a jó Istentől Neked csak békét kérnék. Lelkemben a helyed mindig megmarad, szeretetem, hálám kísérni fog majd. Mikor hiányodat érzem, felnézek az égre, a csillagokra és a napfényre, hallgatom a madarak énekét, melyek elhozzák nekem Édesanyám üzenetét. Tudom, odaátról is figyelni fogsz, vigyázol rám, mint amikor megszülettem Neked, és eltávoztál. Köszönet és hála Neked, mert felneveltél, mikor beteg voltam, mellettem ültél. Ha fájt a szívem, vigasztaltál, könnyeiddel beborítottál. Csendesen kísérted lépteimet, mindig vigyáztad életemet. Most, hogy elvitted lelkem egy darabját, mindennap elmondok érted egy imát.         _    _                                                 

PAKSI ANDRÁSNÉ leánya és HORVÁTH GIZELLA KATA  unokája A Te Szíved Vérzett, a Mienk Fáj. Fájdalmunk meg szűnik , ha idejön el megpihenni hozzád. Olyan Csend van így nélküled. Hogy szinte, hallani amit még utoljára akartál mondani. Váratlanul ért a halálod, Búcsú nélkül mentél el. , Aludd szépen álmod, Soha nem feledünk el, mert az élet Bármien motoha, szeretni megtanit DE FELEDNI SOHA! ! ! ! Nagyon Szeretünk Nagyon Hiányzol, De nyugodj békében Drága Anyuka és Mamikám! ! ! !

 "Viszontlátásra - mondom és megyek, Robognak vonatok és életek, S bennem legbelül valami remeg, Mert nem tudom, sohasem tudhatom, Szoríthatom- e azt a kezet, amit elengedek.   Viszontlátásra - mondom mégis, mégis. Viszontlátásra holnap, Ha nem holnap, hát holnapután, vagy, ha akkor sem, hát azután, vagy ha nem, hát ezer év múlva.   Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban, Viszontlátásra a Holdnak udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán. "

DRAGA ÉDESANYÁMAT 2016 03 31 13 ÓRAKKOR KISÉRJÜK EL  BUCSUZUNK TÖLE

A legjobb édesanya

 

Egy tündér kislány, aki négy hosszú éven át kitartóan harcolt az életéért! www. zorka. cc

 

 

" Egy ember volt, még nem is olyan rég. Egy ember volt, aki már csak élt. Tragédia, szörnyű halál, s az élet elmúlik, vége már. Ó, te sors, miért vagy kegyetlen? Miért kellett, hogy egy ember elmenjen? Mert Ő nem volt rossz, nem ezt nem hiszem! Egy ember volt, s hogymiért csak volt, mondd, ó, Istenem! Egy ember volt, aki elment hamar. Egy ember volt, akit ma már a föld takar. Egy ember volt, aki már nem lehet közöttünk. Egy ember volt, akiről már csak múlt időben beszélünk. " Bithorlo moderátora és egykori rádiósa a mai napon, hosszantartó betegség után jobb létre szenderült! Emlékét soha ne feledjük! Ő már odafentről vigyáz ránk! Nyugodj Békében!

Az Ő szive megpihent a miénk vérzik. Ahalál fájdalmát csak az élők érzik. Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt. Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt. Egy tragikus pillanat ölte meg szivedet. Amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Egész élete önzetlen, szorgalmas, becsületes és fáradhatatlan. önmagát soha nem kímélő munkában, családjával szemben gondoskodó és mindig aggódó szeretetben telt el. Nagyon szeretett minket.                

Utazásomnak vége,   a végállomásra értem.   Cserélődtek az útitársak,   a vonat is irányt váltott.   Átszálltam olykor magam is,   várakoztam az állomáson,   akadt ott szerető társam.   Ott maradtam volna boldogan,   de sorsom parancsa: utazom  tovább, mert a végzettel  szemb e nem szállhat az ember.   Fárasztó volt a hosszú út,   megfogyatkozo tt a poggyászom,   elapadt a kíváncsiságom.   Az ablaknál bóbiskolok,   már nem csodálom a tájat,   várnak rám " régi" barátok.   Megtalálom a fejfámat.