Íme, eljött az idő, hogy emlékezzünk rád, Reszkető kezekkel gyújtjuk a gyertyát. Leborult fejekkel, örök ágyad mellet, Egyetlen szó nélkül idézzük emléked. Könnyes szemekkel díszítjük takaród, Mosolygó szád helyett, hideg kő az arcod, Ráncok helyett, a neved van bevésve, De te itt vagy velünk és itt leszel örökre. A gyertya elfogy egyszer, és majd kialszik, De ezer csillag világítja be a sötét napjaid. A virág is elhervad és elveszti illatát, Ezert küldi örömmel a nap rád sugarát. Nyugodj hát békében, te már éled álmod, Fáj, hogy elmentél, és más lett a világod. Mi éljük életünk, de feledni nem bírunk, És itt ez a nap, mikor csak rád gondolunk. Nyugodj békében Tibi :'(

" Tade már az égi végfelhasználói pont klaviatúráján pötyögi be mindig emberi, hasznos, empatikus tanácsait, karakteres véleményét – legyen neki könnyű a föld."

"A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy új csillag ragyog" .     " Lelkem fénylő tükre könnyekkel van teli, Szívem hiába kutat, szívedet nem leli. Nyújtanám Feléd  karom, de nem jő felelet. Amíg élek, szívemből el nem fogy  szeretet. "     " Az apák nem halnak meg, Csak a szívük pihen meg örökre! "            

Égjen ez a gyertya a drága édesapáért!

 

 

Testvérem jó barátja, együtt gyerekeskedtünk.  

Még mindig nincsenek szavak,csak a döbbenet. 

a legjobb barátnő

Te most könnyet se ejts, nem érdemes. De ha jó fajta bort töltenél, locsolj egy kortyot a földre, komám, s abból tudom majd, hogy szerettél.