Erdélyi Edit Nincs tovább Sötétség. . . Ránk borul, mint megannyi érzés Elnyel minket s mindent miért valaha küzdöttünk. . . De ki tudja. . . Talán odaát zavaros lelkünk Megtalálja vigaszát S beletörődünk hogy életünk Egy pillanat alatt tovaszállt Elnyelte a sötétség. . . . . . nincs tovább. . .

Dréga édesapám emlákére!

Picur a Bethlen Gábor REformátus Gimnázium tanulója volt.Egy csodála-tos kitűnő tanuló diák. Mindenki imádta a vidámságát, szépségét,jóságát. Két hét alatt elvesztettük. Kiderült,hogy rákos. Menthetetlen volt. Elvitte a szívünket, majdnem belepusztultunk. Én tudom mit jelent és mit érez aki a gyermekét veszíti el. Az idő múlásával egyre nehezebb elfogadnunk a hiányát. A nevenapján született és áprilisban 20 éves lenne. Drága kis nyíló bimbó volt és elhervadt.Imádjuk őt míg élünk és hiszem egyszer találkozunk. Egy édesanya és édesapa és két öccse.

 

 

Draga jo edesapam! ! ! ! Meg most is nagyon hianyzik! ! ! ! ! ! ! ! ! !

 

Íme, eljött az idő, hogy emlékezzünk rád, Reszkető kezekkel gyújtjuk a gyertyát. Leborult fejekkel, örök ágyad mellet, Egyetlen szó nélkül idézzük emléked. Könnyes szemekkel díszítjük takaród, Mosolygó szád helyett, hideg kő az arcod, Ráncok helyett, a neved van bevésve, De te itt vagy velünk és itt leszel örökre. A gyertya elfogy egyszer, és majd kialszik, De ezer csillag világítja be a sötét napjaid. A virág is elhervad és elveszti illatát, Ezert küldi örömmel a nap rád sugarát. Nyugodj hát békében, te már éled álmod, Fáj, hogy elmentél, és más lett a világod. Mi éljük életünk, de feledni nem bírunk, És itt ez a nap, mikor csak rád gondolunk. Nyugodj békében Tibi :'(

" Tade már az égi végfelhasználói pont klaviatúráján pötyögi be mindig emberi, hasznos, empatikus tanácsait, karakteres véleményét – legyen neki könnyű a föld."