Ernő (Nagy Ernő)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 64 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2011. 09. 08. Gyújtotta: Harcosné Nagy Katalin.
Édes apám:D
11 éves voltam mikor meghalt, de mai napik könnyes szemel és mosolyogva gondolok vissza rá.
Becsületesnek és öntudatos embernek ismertem, könnyen meg lehetet bántani, és nehéz volt kiengesztelni. Szemeiből olvasni lehetet anélkül , hogy megszólalt volna.
Szeretett Sakkozni , kártyázni, de az életét mégis a lányai aranyozták be. Éva, Ági , Katalin.
Rákospalota- újpest vasút állomáson dolgozott kocsi rendezőként, imádtam mikor munkából haza jött és a nyakig gázolajos ruhájához hozzá bújtam, mikor szerelte a magnókat és én mindig ott lábatlankodtam , és néztem mit csinál:D
Szegények voltunk , de nem múlt el úgy születésnapom, hogy ne lepjen meg az iskolába engem és a társaimat tortával. (azóta sem kaptam tortát)
Volt mikor meg engedte , hogy vele menjek a mozdonyon és onnan figyeljem mit csinál, nem voltam 8 éves de már kivüröl fújtam a zászló jelzéseket, vezethetem a mozdonyt:D gyermek korom legszebb pillanatait töltöttem vele:D
minden ünnepnap ö volt szolgálatban éveken keresztül, de így is bearanyozta az ünnepeket:D
Húsvétkor úgy ment el dolgozni , hogy sosem felejtet el minket elsőként meglocsolni, még aludtunk , de éreztem a kölnit ahogy végig csurog a fejemen és puszit adva kellemes Húsvétot kíván.
Karácsonykor gyertya gyújtásra mindig haza szaladt, hogy családjával legyen, még hacsak 20 percre is de ott volt.
Szilveszterkor éjfél előtt jött fel , kitárta az ablakokat, hogy a riasztó petárdák amit a sínre tettek ne törjék ki. így köszöntötte velünk az új évet.
1988 Augusztus utolsó nyaram vele Újpesten a Hörpintő tulajának csináltuk a szendvicseket a Forma- 1 re Apu és én, sokat nevetünk, és hülyéskedtünk, jutalmam az volt hogy, én is kimehetem velük árulni a Forma- 1 re :D „Az utolsó Boldog Emlék”
HÁT ILYEN EMBER VOLT AZ ÉN APÁM
