" Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, megpihent a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok. "

Nagyon kedves embert ismertem meg a személyébe.  Jó humorú, és jó kedvű ember volt😢 Fájó szívvel és soha el nem múlló szeretettel búcsúzom tőled, drága sogorom. Soha nem feledlek😢😢😢😢 Nyugodj Békében😭😢😢

Elmentem töletek nem tudtam búcsuzni nem volt idöm el kellett indulni Szívetekben hagytam emlékem örökre ha látni akatok nézetek az égre. Szeretö családod és Tesvéreid.

 

    Szeretett Drága Testvérem soha nem feledem! ! ! ! ! ! ! !   Drága Árpikám, borzasztóan hiányzol! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !

Nyugodj Békében 

"Éji látogatás Három árva sír magában elhagyott sötét szobában. Zivataros, hideg éj van, édesanyjuk kinn a sírban. Édesanyám, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám! Mond az egyik, s el nem alszik, sóhajtása föl- fölhangzik. Beteg vagyok, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám! Mond a másik, s jajjal végzi, a fájdalmat kétszer érzi. Édesanyám, gyújts világot, nem tudom én, jaj, mit látok! Harmadik mond, mindenki sír. . . Temetőben mozdul egy sír. Megnyílnak a nehéz hantok, kilép sírból édesanyjuk, s tovalebben a vak éjben hazafelé az ösvényen. Arca halvány, hangja régi, fia, lánya megösméri. Immár tőle hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne. Az egyiket betakarja, másikat fölfogja karja, elringatja, elaltatja; harmadikat ápolgatja. És ott virraszt a kis ágyon, míg elalszik mind a három. Majd megindul, széttekintget, keresi a régi rendet. Rendbehozza a szobácskát, helyreteszi a ruhácskát: Az alvókat hosszan nézi, csókját százszor megtetézi. Kakas szólal, üt az óra, el kell válni virradóra! Vissz" Gyulai Pal

.

A csillagok ragyogása volt két szemében, Nap tündöklésénél szebb volt a mosolya. El indult egy lélek, Tovább szállt. Távolra tőlünk, mely nagyon fáj.

Rövid szenvedés után elaludt örökre. Nagyon szeretünk drága Mama. Könnyes búcsút vesz tőled: Férjed, gyermekeid, unokáid és dédunokáid. "Véget ért a szenvedésed, szívedben nyugalom, miénkben, kik itt maradtunk, el nem múló fájdalom. "