Ahogy elkezdődik egy történet, úgy véget is ér, az idő gyorsan rohan, az ember hiába is kér egy kis haladékot, vagy legalább csak egy percet, ha eljő a búcsú ideje, a szív nehezen enged.
A kedves, megszokott arcok idővel idegenné válnak, mert akik nem a sorsunk részei, azok továbbállnak. Ezt így kell elfogadnunk, a világ is szüntelenül változik, van, aki az életünkbe lép, míg van, aki végleg távozik.
De mindenki számít, mert picit alakít rajtunk, úgy, ahogy mások életében mi is nyomot hagyunk. Néha fájdalmas a búcsú, de ez is az élet része, el kell engednünk azt, ki a küldetését nálunk bevégezte.