Életünk gyöngyszeme voltál,
Minden napon ránk ragyogtál. .
Bájos orcácskáddal ránk
Most végsőt mosolyogtál. . .
Kimondhatatlanul fáj,
Hogy bennünket itt hagytál. . .
Rád emlékeztet a szobád,
A hangod, mely szavakat próbál. . .
Könnycseppjeink csak folynak, mint
Véget nem érő zokogás..
Az ég is beborult, az eső szakadni kezd. .
Sír mindenki, a fák, a szelek. . .
Suttogásukban ott hallani "Gabi Mama" a neved. .
Szívünkben őrizzük örök emlékedet! !