A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Drága Nővérkém emlékére nyitom ezt az oldalt, kinek súlyos gyógyíthatatlan betegség vetett véget földi létének s szólították magukhoz az égiek egy újvilágba, ahol örök a béke s nyugalom, ahol nesztelen szárnyalnak az angyalok, fénylőn felragyogva kacsintgatnak a csillagok.
Egyetlen Nővérkémhez
Amikor fentről letekintesz és e sorokat olvasod, Én akkor is bánattal telt, vérző szívvel Rád gondolok.
Oly hírtelen mentél el, szelíden, szótlanúl, csendben, Csupán ölelő szereteted melegét hagytad itt bennem. Tudom, nem igy akartad, még sok dolgod lett volna, De kegyetlen sorsod súlyától, tested már összeroppant. Sohasem voltál gyenge, bámultam is csodás erődet, Gonosz kór ellen küzdtél hosszan, míg felőrőlt egészen. A kegyetlen halál széttépett minden álmot és vágyat, Szertefoszlott csodálatos tesvérem elképzelt világa. Nehéz most a szó, szomorúság szorongatja lelkem, Nem foglak feledni, hiszen itt élsz örökre a szívemben. Angyalok serege, béke és nyugalom kísérjen utadon, S ha eljő az idő, ott leszek melletted és átölel két karom. Búcsúzunk Tőled mind, akik Téged nagyon szeretünk, Hogy megtalálhasd nyugalmadat, utadra elengedünk.
Örökkön szerető testvéred!
Édes Kislányom Ilikém
Szólítalak, de szavadat, hangodat többé nem hallhatom, Más világra költöztél, ahol vártak Rád az angyalok. Sajnos nem jössz már s nem foghatom két kezed, Nem láthatom többé, huncut két kék szemed. Könnytől ázik szívem, mély bánat folytja lelkem, Nem enyhíti hiányodat, még a gyertya lángja sem. Múlnak az évek és szeretném, ha itt lennél velem, De egy halk hang azt súgja, többé már nem mehetek. Istentől nem sokat kértem, csak hogy gyógyuljál meg, Élhesd azt át velünk, amit Te már nem élhetsz meg. Hiába imádkoztam, kérleltem könyörögve szépen, Döntést hozott, mély fájdalomra, gyászra ítélt engem. Pedig gyönyörű szemeidben, a fény még csillogott, Még az utolsó napjaidban is ragyogott mosolyod. Mosolyogtál, mert hittél, mosolyogtál, mert éltél, Nem akartál mást, csupán szeretteiddel élni még. A búcsúszó, amit nem mondhattál el, elmaradt, De szívünkben tovább élsz, örökké velünk maradsz. Egy napon úgyis várni fogsz s újra velem leszel, Te leszel majd az, aki lenyúlsz értem, felemelsz. Már nem sírok, látod? Elengedlek hát, Mert tudom, hogy ott fent szebb világ vár.
Szerető Édesanyád!
Első gyertya meggyújtva: 2015. 04. 04. Gyújtotta: István
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(8 db) 
Oldala