Nem vársz már engem ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekem szerető szíveddel. nem hallhatom
De egy könnycsepp szememben Érted ég,
és egy gyertya az asztalon Érted ég.
S bennem él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlem soha senki el nem vehet.
Múlnak a napok és gondolkodom,
Néha egy könnycsepp folyik az arcomon.
Ülök a csendben és elmélkedem,
Anyám, miért hagytál el engem?
Szívem olyan nagy, hogy mindent odaadnék,
Csak még egyszer hozzád közelebb mehetnék.
De távol vagy tőlem, még akkor is ha látlak, . . .
Ez a távolság csupa- csupa bánat. . . .
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek.
Szívből szeretlek, s nem feledlek Téged!