Both Béla (Szerencs, 1910. november 21. – Budapest, 2002. február 20. ) magyar színész, rendező, a Madách Színház, később a Nemzeti Színház igazgatója. Közismertté mégis inkább filmszerepei (Bástya elvtárs a A tanu és a Te rongyos élet c. filmekben, illetve Báthory Béla, az idős magyar–történelem szakos tanár a Szomszédok c. tévésorozatban) tették, érdemes és kiváló művész

Életpályája

1932- ben diplomázott színészetből a Színművészképzői skolán. Az akadémiáról a miskolci színház szerződtette le, színésznek, rendezőnek, színházi titkárnak és könyvtárosnak egyszerre. Még a színiiskolában feleségül vette pályatársnőjét, Móricz Lilit, Móricz Zsigmond legkisebbik leányát, de rövidesen elváltak.

1934 és 1941 között a Nemzeti Színház rendezője, majd azt követően a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője lett. 1945 után rendezőként és színházvezetőként is tevékenykedett többek között a Magyar Színházban, illetve a debreceni Csokonai Színházban is. 1945. január 6- án jelentkezett a Nemzeti Színházművészeti Tanácsba, ahová felvételt is nyert. A testület az Izabella téri Magyar Színházat „osztotta rá”, ahol egy tőke nélküli magánszínházba kezdett, de két év után abbahagyta és 1947–1949 között ismét a szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ezúttal azonban mint már igazgató. 1955- ben felkérték az Állami Faluszínház főrendezőjévé, e funkciót 1958- ban már a Madách Színházban látta el, ahol nem sokkal később igazgató is lett. Igazgatása alatt – az 1960- as évek elején – a Madách Színház az ország legjobbja volt, színháztörténeti értékű előadásokat rendezett, mint például G. B. Shaw: Tanner John házassága, Shakespeare: Hamlet, Tennessee Williams: A vágy villamosa, John Milton: Elveszett paradicsom, de a második világháború után először az ő igazgatósága alatt mutatták be Madách Imre Az ember tragédiája című művét ismét, valamint szintén a nevéhez fűződik sok egyéb mellett egy új, tiszta hangú Bánk bán megrendezése és bemutatása is, a sikerdarabok mellett.

1964 és 1971 között a Nemzeti Színháznak is igazgatója volt, nyugdíjba is annak éléről ment 1971- ben.

Kilencvenedik születésnapján a Színházi Folyóirat hasábjain így köszöntötte őt Koltai Tamás: „Both Béla, a szenvedélyes színházi ember joggal somolyoghat a mai igazgatóínség láttán. Az előadások láttán pedig meg lehet a véleménye – ma is ott van minden premieren. Kivéve a Madách Színházban, az átépített budoár ünnepélyes megnyitójára ugyanis nem engedték be. Nem gyanítom a szokásos impertinenciát, inkább tapintatot látok a gesztusban. Nem akarták, hogy lássa, mi lett a színházából. Úgy is van, jobb ez így. Isten éltessen, Igazgató Úr! ”

Életének 92. évében, 2002. február 20- án hunyt el, sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben található