Drága Apukám! Most már nem fájhat, s nem bánthat semmi és senki! Nyugodj békében! Sohasem felejtlek - felejtünk el, drága emléked szívemben - szívünkben él. Egyetlen "kis" lányod - és ahogy hívtál: "Szép- Tündérem" , "Angyal" Köszönöm az Égieknek, hogy megengedték, hogy életed utolsó napjaiban Veled lehettem, amikor csak tudtam, és ami csak keveseknek adatott meg - én megkaphattam: lehetőséget- időt kaptam, hogy IGAZÁBÓL elbúcsúzhassak, hogy még utoljára Veled lehessek sokat, és szeretgethesselek, hogy beszélhettem Hozzád, és Te hallhattál, és hogy ápoljalak- gondoskodhassak Rólad, etettelek- itattalak, és. . . . . . . . . hogy FOGHATTAM A KEZED, és ölelhesselek, puszilgathassalak. . . . . . ahogy többé már sohasem. . . . .