Született:
1929. 03. 01. Bécs
Elhunyt:
2009. 12. 19. Tolna
Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.
Békülten kimondom:Elköltözött.
Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!
Szorongva leste, mikor érkezem.
S egyszer csak elébe léptem,
Hogy felragyogott az a kedves kék szem!
Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára,
És neki úgy fájt minden búcsúvétel:
Körül tipegett anyai féltéssel. . .
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért. . . csendesen ült mellettem
s bele sűrítve szóba annyit mondott!
Azután. . . egyszer ő is útra kelt.
Végső tekintetével átölelt,
És indult. . . hangtalanul, csendesen.
Elment! Elment! Hiába keresem.
Ő utazott el! - ismételgetem:
Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn
És most, előre ment és haza vár,
Csak egy kevés idő van hátra már,
S ha véget érnek próbák, földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott, ahol többé nem kell búcsút venni-
Kicsiny szobánk most csendesen fogad,
De csendje is tud drága titkokat. . .
Hogy várt mindeddig. . . .
hogyne várna rám:
(Turmezei Erzsébet verse)
Első gyertya meggyújtva: 2014. 04. 09.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(0 db) 
Oldala