" A halál? Tulajdonképpen jelentéktelen dolog. . . valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én Én vagyok, Te pedig Te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, EZ MIT SEM VÁLTOZOTT. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszineden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap, mint nap, ahogyan annak elötte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. VÁROK RÁD, ITT VAGYOK A KÖZELEDBEN - EGÉSZEN KÖZEL. NINCS SEMMI BAJ. "
Apucinak Szeretlek Apu! Lányod Detti