Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Köszönöm, hogy Te voltál az Édesanyám! 
Emléked az idő tőlem elrabolja,
nincs már ki féltőn, óvón átkarolna.
Tested enyészeté, porlad lenn a sírban.
Ki ringattál egykor, halkan dalt dúdolva,
fáradt kezed, arcom többé nem simítja.
A sírodnál köszöntelek drága, jó Anyám,
Köszönöm az életet, amit testedből adtál.
Köszönöm az éveket, a fájón szépeket,
minden féltő szavad, s a kedveset.
Minden mosolyod és bús könnyedet,
nekem adtál mindent, mit csak lehetett.
Száz emlék súlya nyomja sajgó szívem,
Mit Tőled kaptam, meg sem köszönhetem.
Itt hagyom a könnyeim harmatként a síron,
Öleljen a holdsugár, a nap fényével simítson.
Szerettelek nagyon, amíg csak éltél,
Legyen áldott a föld, hova megpihenni tértél!
Nagyné Kiss Erzsébet 2011. április 28.
Anyámnak virág helyett
Írta: Kovács L. István.
Anyám.
Már messze vagy, nem ölelhet kezem,
ha vétettem (és tudom vétettem),
bocsásd meg nekem.
Mikor küzdöttünk egymással,
tudom akkor is szerettél,
kamaszként, már szégyelltem
de akkor is magadhoz öleltél.
Ha mentek a nagy szerelmek,
és hullottak a könnyek,
szívem helyén nem volt egyéb,
mint összetört cserepek,
Te azt is összeraktad,
és fölszárítottad a könnyeket.
Zenghetnék még ódákat,
mondhatnék szép szavakat,
nem teszem,
minek, ha már nem ölelhet át két kezem.
De itt vagy, itt vagy velem,
S bár már nem érhetlek el,
emléked őrzi, szerető szívem!
2014-05-03
Tiszakécske
Temetőnek csendjében
csak lelkem kiált,
remegő kezeimmel
gyertyám gyújtom.
. . . teérted! . . .
Mikor megöleltél,
mikor értem aggódtál,
mikor még itt voltál. . .
. . . velem! . . .
Arcomon könnycsepp
lelkemben mély seb
és az a remény. . .
. . . találkozunk mi még! . . .
Ahol nem lesz fájdalom,
sem könny arcomon. . .
Két kezed kitárva
öledbe simulnék. . .
. . . örökké szívedben virágoznék! . . .
Kun Magdolna: Anyámról álmodtam
Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen.
Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.
A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett,
mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.
Szép volt ez az álom, tündérien szép,
mert újra átélhettem az otthon melegét,
és újra érezhettem azt a fahéjas kalács- illatot,
mely ünnepivé tett sok múlt- pillanatot.
Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek,
mert tudom, van még hely, hová hazamehetek,
hisz amíg az álmok világában anyámra lelek,
én sem lehetek elárvult gyerek.
"Más világ most ahol él,
Más a szó és más a fény.
Tavasz, nyár, ősz és tél.
Nélküle fúj itt a szél.
Mint amikor gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak.
Égi könnycsepp mond meg Neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk el nem felejtünk! "
Gyertyái(0 db) 
Oldala