szinte hisszük,  most is élsz, csak alszol. . . .



 
Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. 
Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! 

Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!


 


Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk.
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, ezek a fények világítsanak Neked.
Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod!


  


A nagy szavak nem érnek semmit,

Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él.

,,Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el,
aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el."





,,Suhanva száll az élet tova, ami elmúlt, nem jön vissza soha.
Bár lassan mindent elvesztünk, de lesz, kit örökké szeretünk."

A szeretet soha meg nem szűnik.

/Szent Pál, Kor. I. 13./

2019.03.11.



2020.03.11