Szemembe ömlő könnyzápor,
Szívembe bánat költözött.
Nappali fény lett sötét éj,
Édesanyám hová mentél?
Kereslek és kutatlak,
Mert ágyadban én nem lellek?
Szerető szíved hiányzik,
Ölelő karod nincs már itt.
Élet, kegyetlen tud lenni,
Tud meglepetést okozni.
Bánatosan megyek tovább,
Itt hagyott emlékek nyomán.
Gyermek, szülő veszítése,
Életünk velejárója.
Kinek így, kinek úgy hozza
Kiszámíthatatlan sorsa.
De bármikor az utolér,
Mérhetetlen nagy fájdalom.
Állok sötétben egymagam,
Várom égi fényt minden nap.
Ha egyszer ő rám talál majd,
Én soha el nem engedem.
Gúzsba kötöm magam körül,
Angyal szárnyán elrepülök.
Keresek Nálad új otthont,
Hol nyugalom, öröm honol.
Bánat kergette fényözön,
És örök élet mosolyog.
Vénülő határt feledem,
Örömmel ezt én megteszem.
Nem fájna úgy az emléked,
Hiányozna gyengédséged.
Utókornak helyet adok,
Jövőjüknek teret hagyok.
Legyenek nagyon boldogok,
Én Veled együtt mosolygok.