Ha lobogva ég a gyertya, Látjuk benne arcod, Odaföntről- messzeségből, Karod felénk nyújtod. Vigyázol ránk most is, tudjuk, Ugyanúgy mint régen, Drága jó apám, sosem feledünk téged! Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt. " Porszem vagyok én csak ezen a világon, De kegyelmed érzem, nagyságodat látom, Dicsérve dicsérlek Mindig, amíg élek, Fejemet meghajtva, szent nevedet áldom. " (Pósa Lajos)